Az egyetem értékeiért és az egyetemi polgárok jogvédelméért

Hol tart most az egyetemi ombudsman ügye?
Az intézmény felállítását 2018 novemberében fogadta el az egyetem Szenátusa, így már az ELTE szabályzatának a része, a honlapon is olvasható. A szabályzat szerint február közepén ki kell írni a pályázatot, a benyújtására 30 nap áll rendelkezésre, ezt követi az értékelés, amelybe már az egyetemi polgárok is beleszólhatnak. 

 A megválasztott tisztségviselő mellett egy helyettest is kijelölnek?
Igen. Ez a kettősség azért fontos, mert a szabályzat szerint a két szereplőnek különböző szakterületeken kell tapasztalattal rendelkeznie, különböző neműeknek kell lenniük, és nem lehet azonos a szervezeti hátterük sem. Ha az egyikük például a TTK-ról érkezik, akkor a másiknak egy másik karról vagy az egyetemen kívülről kell érkeznie. Ezzel

biztosítjuk, hogy mindenképp elfogulatlan, hiteles személlyel találkozzon, aki az ombudsmant felkeresi.

A szabályzat szerint, ha az ombudsman érintett az ügyben, amelyben hozzá fordulnak, nem vizsgálódhat, helyette a társa jár el.

Mi történik, amikor egy hallgató vagy az egyetem bármely polgára problémájával az ombudsmanhoz fordul?
Először is az egyetem polgárának meg kell tudnia fogalmazni, mit vár el annak érdekében, hogy egyenlően, fair módon kezeljék bármely egyetemi relációban. Aztán ennek az elvárásnak érvényt is kell szereznie. Vannak utak, amelyek ezt most is lehetővé teszik. A tanulmányi, oktatásszervezési kérdésekkel kapcsolatban a hallgatóknak a Hallgatói Önkormányzat mint érdekképviseleti fórum segíthet, de a Hallgatói Jogorvoslati Bizottsághoz is lehet fordulni. Az egyetemi polgárok etikus magatartásának megkérdőjelezése esetén az etikai bizottságok vizsgálódhatnak. Ha az ügy nem oktatási kérdés, hanem egyetemi polgárok közötti relációban bántak valakivel méltánytalanul – például nem engedték be egy sportrendezvényre, kiküldték egy buliból, nem megfelelő hangnemben beszéltek vele a tanárai vagy a diáktársai, zaklatás érte valamelyik egyetemi polgártársa részéről, nem fair gyakorlattal szembesült az egyetem valamelyik szervezeti egységénél –, akkor is szükség van pártatlan és szakszerű támogatásra.

Nagyon sok olyan aspektusa van az egyetemi kapcsolatoknak, amelyeket a szabályzatok nem tudnak direkt módon kezelni, de számunkra fontosak lehetnek. Ilyen problémákkal meg lehet keresni az ombudsmant, aki ismeri az egyetemen rendelkezésre álló és az azon kívüli támogatási formákat és eszközöket, és tud abban segíteni, hogy kellően tájékozott legyen az egyetemi polgár, amikor érdekeit elkezdi érvényesíteni.

Ezek szerint az ombudsman „csak” javaslatot tehet.
Így van. Az ombudsman semleges, pártatlan, független és titoktartásra kötelezett. Nem dönthet, de segíthet a megfelelő döntést meghozni, s

ha szükség van rá, akkor segít abban, hogyan érvényesítsük a saját érdekeinket. 

Felkészít arra, hogy mi várható egy formális jogérvényesítési eljárásban. Ha a kérdés formális keretek között az egyetemi fórumok által nem vizsgálható, mert a szabályozás nem vonatkozik az adott helyzetre, esetleg már hosszabb idő eltelt, akkor abban is tud segíteni, hogy az adott problémát megbeszéljék és közösen megoldást keressenek. 

Az ombudsman kötelezheti a feleket az együttműködésre?  
A szabályok szerint az ombudsmannal kötelesek együttműködni a megkeresett egyetemi szereplők. Ennek elmaradása esetén szankciókról ugyan nem beszélünk, de érdemes szem előtt tartani, hogy az egyetem demokratikus közösség. Ha például probléma esetén az ombudsman már háromszor kereste az adott személyt, de ennek semmilyen következménye nincsen, akkor erről az ombudsman tájékoztatni fogja a nyilvánosságot. Az egyetemi diskurzusban pedig meg lehet majd vitatni, hogy jó dolog-e, ha nem vesszük komolyan a megkereséseket, célravezető-e az elzárkózás. Az ombudsman legfőbb eszköze a nyilvánosság. Ha a működése nyilvános, transzparens, ha látható, milyen típusú problémákkal fordulnak hozzá, és milyen megoldások születnek, akkor a hitelessége is ugrásszerűen meg tud nőni, a hiteles szereplőket pedig komolyan veszik.

Miért szükséges egy közvetítő szereplő kinevezése?
Eddig nem volt az egyetemen olyan szereplő, akihez bizalommal lehet fordulni, mert független, pártatlan, titoktartásra kötelezett, kompetens és azért van a helyén, hogy segítsen és megoldást találjon. Nagyon behatárolt és

nagyon széttagolt volt a meglévő segítségnyújtási formákhoz kapcsolódó mozgástér.

Ha az ombudsman csak azt segíti, hogy a meglévő fórumokhoz becsatornázódjanak a megfelelő ügyek, akkor már megérte a tisztséget létrehozni. Jó példa erre, hogy az etikai kódex elfogadása utáni első két évben kb. 20 etikai eljárás indult összesen az ELTE 8 karán, miközben az azonos időszakban lefolytatott kutatás, amely az egyetemi polgárok közötti relációban mérte az erőszaktapasztalatot, több száz potenciális ügyet mutatott.

Az ombudsman-modell párhuzamba állítható az oktatás hallgatói véleményezésével (OVH). Az OVH értékelései ma már nyilvánosak és beszámítanak az oktatók előmeneteli rendszerébe, ami javít az oktatók és hallgatók között egyébként meglévő aszimmetrián. Az ombudsman működése ehhez hasonló hatással járhat.

Zaklatás, bántalmazás után a panaszosnak meg kell nyílnia az ombudsman előtt. Utána mi történik, milyen lehetőségek vannak?
Az ombudsmant titoktartási kötelezettség terheli, a panaszos beleegyezése nélkül nem tehet lépéseket. A szakmai sztenderdek csak nagyon szűk kivételt engednek: ha az ombudsman arra következtet, hogy valaki súlyos veszélyben van, akkor közbe kell lépnie. Minden más helyzetben, aki hozzá fordul, azzal együtt kell kitalálni a „hogyan tovább”–ot. Minden körülménynek jelentősége van: kik között történik a bántalmazás, milyen rendszeresen, van-e köztük valamilyen aszimmetrikus reláció (főnök-beosztott vagy tanár-diák viszony). A kevésbé súlyos esetekben az érintettekkel történő kommunikációval is tisztázható, hol vannak a határok.

Súlyosabb esetekben természetesen be kell vonni a döntéshozókat, a munkahelyi vezetőt, a kar vezetőjét vagy az egyetem más vezetőit. Ha megalapozottan állítható, hogy az emberi méltóságot sértő helyzet állt elő, és ehhez a többi feltétel is adott, akkor a panaszos vagy a döntéshozó indíthatja el az etikai eljárást. Ha erre valamilyen okból nem kerülhet sor, mert például túl vagyunk a határidőn, akkor az ombudsmannak abban kell támogatnia – a panaszossal egyeztetve – a döntéshozót, hogy más keretek között vizsgálja ki az esetet, és tegye meg a szükséges lépéseket a panaszos védelme és a probléma orvoslása érdekében. Az is előfordulhat, hogy az egyetemen kívüli fórumokhoz, hatóságokhoz kell fordulni, ha a bepanaszolt magatartás például bűncselekményt valósít meg. A megfelelő utak és megoldások megtalálásában van az ombudsmannak fontos szerepe.

Magyarországon ez az első egyetemi ombudsman-intézmény. A modell átvételére más intézmények is nyitottak?
Két egyetemről tudok, ahol komoly stratégiai gondolkodás indult el ezzel kapcsolatban. Kezdettől fogva ez volt az egyik legfontosabb célunk: olyan intézményt hozzunk létre, amely mintaként funkcionálhat. Bármelyik egyetem a saját adottságai mentén alakíthatja ki a saját ombudsman-intézményét, de azt gondolom,

bátran felvállalhatjuk, hogy ebben mi vagyunk a magyarországi minta.

Pozitív fejlemény lenne, ha az egyetemi ombudsman intézménye elterjedne nálunk is. Egy korábbi kutatásban, amelyet tudományos diákkörben résztvevő hallgatókkal folytattunk, feltérképeztük az egyetemi ombudsman-intézményeket. Ennek során 60-nál több intézményt hasonlítottunk össze, azt vizsgáltuk, hogy milyen struktúrában milyen tevékenységet látnak el, milyen ügytípusokkal és milyen esetszámokkal dolgoznak. Van tehát már egy alapvető tudásbázisunk, ezt közzé is tettük. A kutatásunk is rávilágít, hogy jellemzően vannak egyetemi ombudsmanok azokon az egyetemeken, amelyek komolyan veszik magukat, fontosak számukra a hallgatók, az egyetemi polgárok, akikre úgy tekintenek, mint egy demokratikus közösség tagjaira. Hosszan lehetne sorolni a példákat a Heidelbergi Egyetemtől a Harvardig, ahol hosszú ideje működnek ilyen intézmények, de a régióból is vannak erre jó példák, Bécset vagy Varsót említeném.

Ombudsman-projektünket a legnagyobb nemzetközi szakmai szervezet, az International Ombudsman Association (IOA) is elismerte. Tavaly a szervezet éves konferenciájára kaptunk meghívást, ahol ismertettük a projektet.

Az IOA és az ombudsmanok európai hálózata is teljes szakmai támogatásáról biztosított minket,

a szabályozás előkészítésében a Berkeley Egyetem ombudsman-csapata is a segítségünkre volt.

A jogőr intézményének felállítását Ön szorgalmazta?
Azt, hogy az ELTE-n szükség van ombudsmanra, én fogalmaztam meg. A korábban említett erőszakkutatás fontos hátteret szolgáltatott az ezzel kapcsolatos terveknek. Amikor 2017-ben közzétettük az ombudsman-intézmény bevezetésének szándékát, úgy fogalmaztunk, hogy „az egyetemi ombudsmani tisztség létrehozása határozott állásfoglalás az Eötvös Loránd Tudományegyetem alapvető értékei és az egyetemi polgárok jogainak védelme mellett”. Ez ma is érvényes.

A modell bevezetése sokrétű előkészítést igényelt. Kik segítették a munkáját?
Sokak elkötelezett és önkéntes munkája, támogatása nélkül biztosan nem jutottunk volna el idáig: az elmúlt négy évben több mint százan kapcsolódtak be az egyes munkafolyamatokba. Fontos erőforrás volt, hogy – más egyetemvezetők, köztük számos dékán mellett – rektoraink, Mezey Barna és Borhy László, kezdettől fogva elköteleződtek az intézmény bevezetése mellett. Az előkészítés meghatározott szakaszaiban számíthattunk a dékánok által felkért kari kapcsolattartók, egyetemi és egyetemen kívüli szakértők, hazai és nemzetközi szakmai partnerek és szervezetek, valamint a hallgatói, doktorandusz és dolgozói érdekképviseleti szervezetek közreműködésére, támogatására. Az egyetemi és egyetemen kívüli kollégák közül Aáry-Tamás Lajos, Bajzáth Angéla, Darázs Lénárd, Fazekas János, Gosztonyi Gergely, Gregor Anikó és az erőszakkutatás csapata, Horváth Júlia, Karner Orsolya, és az Életvezetési Tanácsadó csapata, Kiss Valéria, Kovács Mónika, Lápossy Attila, Maléth Anett, Mosonyi Diána, Sey Nikoletta, Somody Bernadette, Szabó Mónika, Szekér Viktória, és a „Not targets” kommunikációs csapata, valamint Tóth Fruzsina Rozina hosszabb időn keresztül voltak segítségünkre. A legtöbbet az Életvezetési Tanácsadó vezetőjével, Karner Orsolyával dolgoztunk együtt az egyetemen előforduló panaszok kezelése és a projekt megismertetése során. Több hallgató is hosszabb időn keresztül segítette a munkánkat: Burján Evelin, Horváth Luca, Menyhárt Barbara, Sziráki Edit és Varga Virág Kornélia. Köszönöm Horváth Krisztina munkáját is, valamennyiüknek nagyon hálás vagyok, a közös munkáért már megérte belevágni ebbe a projektbe.

Egy speciális kurzus is kapcsolódik az ombudsman-projekthez.
Somody Bernadette kollégámmal, akinek az ombudsman-intézmény a kutatási szakterülete, hirdettünk egy kurzust a tavaszi félévre, melynek címe „Pajzs és megafon. Mi kell egy egyetemi ombudsman kezébe?”. Interaktív foglalkozássorozattal készülünk, amely közelebb hozhatja az intézményt a hallgatókhoz. A fakultációt bárki felveheti, minden érdeklődőt örömmel várunk.

Az interjút Blankó Miklós készítette. A szöveg az ELTE Online-on megjelent beszélgetés szerkesztett változata.

Fotó: Burkus Dávid (ELTE Online)