Tananyagok és tevékenységek tagolása Canvas kurzusfelületeken modulokkal
A modulok kialakítása
A modulok kialakításával lehet a kurzus kialakítását befejezni, de akár elkezdeni is: előbbi esetben az előzőleg feltöltött anyagokra kell csak hivatkoznunk, és ezeket a megfelelő helyen, modulban elhelyezni, utóbbi esetben pedig fel lehet vázolni a modulok tartalmát a konkrét tartalmak nélkül is, például megadhatjuk a modul címét, és hozzáadhatunk „üres”, a későbbiekben kiegészítendő, tartalommal megtöltendő oldalakat, kvízeket, feladatokat. Ha a modulban követelményeket szabunk meg, például hogy a hallgatók tekintsenek meg egy, a modul részét képező oldalt vagy érjenek el 7 pontot egy 10 pontos teszten, mérhető a hallgatók előrehaladása, láthatjuk, hogy melyik hallgató meddig jutott, illetve hol akadt el, vélhetően hol szorul segítségre. A modulbeállításoknál jelölhető, hogy ha a modulnak csak bizonyos feladatait tesszük kötelezővé. A kötelező feladatok és a választható feladatok azonban nem adhatók meg egyszerre egy modulon belül, így ha csak szabadon választható feladatokat szeretnénk adni, érdemes lehet külön modulba csoportosítani őket.
Hány modul legyen a kurzusfelületen?
A modulok számát illetően klasszikus, hogy ahány hét, annyi modul, azaz az egy kontaktórához tartozó anyagok alkotnak egy modult. Ennek azonban nem feltétlenül kell így lennie, ha több témakörünk van, mint kontaktóránk, vagy vannak témák, amelyek tárgyalása több kontaktórán is átível, esetleg ha nagyobb egységekben és értékelési mérföldkövekben gondolkodunk, például 4 hetente szeretnénk valamilyen módon ellenőrizni, hogy a hallgatók elérték-e a kitűzött tanulási eredményeket. (A tanulási eredményekről ebben a cikkben lehet bővebben olvasni.)
A láthatóság szabályozása idővel
A moduloknál egyesével beállítható, hogy dátum, óra és perc megadásával mikortól legyenek elérhetőek a hallgatók számára, addig zárolt állapotban csak annyi látszik, hogy a tartalom mikortól válik elérhetővé. Ez teszi lehetővé, hogy hétről hétre az utolsó alkalom (kontaktóra) anyagaiig legyen hozzáférhető a tananyag, és az oktató fokozatosan adagolhassa a modulok tartalmát. Ez a kurzusépítkezési technika feltételezheti, hogy félév elején már készen áll a kurzus minden tananyaga és feladata, és a még nem aktuálisakat az oktató elrejti a kíváncsi szemek elől, de az is állhat mögötte, hogy csak nagy vonalakban van kész a kurzusfelület, és hétről hétre még kiegészül a szükséges anyagokkal úgy, hogy a hallgatók ezt az építkezést nem látják, egységcsomagokban, a megnyíló modulokban válnak láthatóvá a tartalmak és rájuk váró tevékenységek. Van előnye a félév során fokozatosan bővülő felületnek, hiszen nem árasztja el a hallgatókat már a félév elején. Ugyanakkor amellett is lehet érvelni, hogy a hallgatók lássák előre, hogy mi vár rájuk, és maguk oszthassák be az idejüket azáltal, hogy akár hamarabb is teljesíthessenek egy feladatot, mérlegelve, hogy más tárgyak feladatainak határidejei is időnként igencsak egybe tudnak vágni az oktató által kitűzött értékelési mérföldkövekkel.
A láthatóság szabályozása előfeltételekkel és követelményekkel
Ha az oktató kevésbé az eltelt naptári idővel, mint inkább az egyes feltételek megadásával, a feladatok teljesítésének ösztönzésével szeretné a modulok láthatóságát szabályozni, akkor követelményeket adhat meg, amelyeknek a hallgatóknak meg kell felelniük. A követelmény lehet az, hogy a hallgató az adott tartalmat csak nyissa meg, vagy a feladathoz nyújtson be megoldást, járuljon hozzá az oldal tartalmához (wiki oldal esetén), vagy ami a legkeményebb feltétel: érjen el bizonyos minimumteljesítményt, pontszámot vagy százalékot. Hasznos ez a funkció, ha az tananyag elrendezésében az egymásra épülést szeretné hangsúlyozni. A követelmény előfeltétel is lehet, a tanuló haladásának nyomon követésében nem csak azt látjuk, hogy valamely modult nem teljesített, egyszerűen nem léphet tovább, amíg a követelményt nem teljesítette. Elsőre talán szigorúnak tűnik egy ilyen kurzusfelépítés, másrészt viszont az oktatót és a hallgatót is segítheti a későbbiekben, ha a legfontosabb alapvetésekkel a hallgató már találkozott, mi több, ezeket elsajátította. Fontos viszont ezt a kurzusépítési logikát a hallgatók felé is kommunikálni, mert ellenkező esetben számtalan értetlenkedő levelet kaphatunk, amiért nem tudnak beadni egy beadandót vagy megtekinteni egy tananyagot. Bár a rendszer világosan közli, mi a teendő, sok felhasználó elsiklik a hibaüzenet megoldást kínáló része fölött, és az oktatóhoz fordul segítségért. Az ilyen kurzusépítési sajátosságokat érdemes félév elején hangsúlyozni, de akár a kurzusleírásban, a Tematika oldalán (a kezdőoldalon) megjeleníteni. (Az informatív tematika készítéséről ebben a cikkben olvashat bővebben.)