A rektor megnyitó beszédében kiemelte, hogy – ahogy a rendezvény nevében is ez olvasható – ezen a napon a tudomány és az ELTE kutatóinak nagyszerűségét ünnepli az egyetem közössége. Az ELTE Ígéretes Kutatója díj megalapításakor az egyetemvezetés és a Tudományos Tanács célja az volt, hogy a pályázattal is bizonyítsa azt, hogy egyetemünk számos reményteljes kutatóval bír, akik munkája honorálásra érdemes. Mezey Barna többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy a pályázati piacon nagyon nagy a verseny, a különböző tudományterületek pedig nem azonos mértékben jutnak lehetőségekhez.

"Azzal, hogy e pályázatban hét tudományterület kutatóját díjazzuk, az egyetem színes portfólióját kívántuk deklarálni, amely többek között a tudományos szinergiát is szimbolizálja."

Ezen kívül a rektor beszámolt még az Eötvös Loránd Tudományegyetem további, országos pályázati projektekben elért sikereiről is: a VEKOP 2.3.3 Kutatási Infrastruktúra, a VEKOP 2.3.2 Kiválósági Központ valamint NVKP (Nemzeti Kiválóság is Versenyképességi Program) pályázatain többek között Miklósi Ádám, Hudecz Ferenc, Kacskovics Imre, Harmat Veronika, Felvinczi Katalin, Perczel András és Groma István, Schlett Katalin, Fodor Ferenc, Csabai István, Groma István, Világi Ildikó, Márialigeti Károly, Záray Gyula és Málnási-Csizmadia András kutatócsoportjai nyertek el jelentős pályázati támogatást. Beszéde végén Mezey Barna felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a rendezvényen nemcsak a fiatal és ígéretes kutatókat ünneplik, hanem az ELTE hírnevét már évek óta öregbítő kutatókat is, és külön köszöntötte a rendezvény három főelőadóját, Ritoók Zsigmond és Csepeli György professor emeritusokat, valamint Kubinyi Enikő tudományos főmunkatársat.

Ritoók Zsigmond, az ELTE BTK Latin Tanszékének professor emeritusa Homérosz és Kosztolányi: a költői alkotás kettős természete című előadásában Homérosz Odüsszeia és Kosztolányi Dezső Lótuszevők című műveit hasonlította össze és elemezte a két szöveg között fellelhető különbségeket. Előadásának kiindulópontja a klasszikus görög-római kultúra mint alapillér volt, valamint annak megjelenései és módosulási a későbbi korok művészetében. Odüsszeusz kalandozásait a Lótuszevők földjén Kosztolányi nemcsak a történet, de az egyes nyelvi alakzatok és formák szintjén is átírta, a 20. századi történetben kiszínezve és felnagyítva szerepelnek az egyes elemek. A számos eltérés és ellentmondás Ritoók Zsigmond szerint az antik hős alakjának modernkori dekadenciájára világít rá: Kosztolányi színpadi darabja a hőskor hanyatlását mutatja be, a valós és valótlan nyelvben megjelenő feszültségét, mely többek között az igazság keresésének is egyik fő eszköze. Ez utóbbi művészet és valóság különös viszonyára is rávilágít, amely egyszerre fő kérdése Homérosz és a Kosztolányi művének is: Kosztolányi úgy értelmezte újra az ókori mítoszt, hogy megmutatta a műalkotás kettős természetét.

Ezt követően Mezey Barna rektor és Szalay Péter tudományos ügyekért felelős rektorhelyettes

átadták az ELTE Ígéretes kutatója elismeréseket:

a bölcsészettudomány kategóriában Kelemen Pál, az élettelen természettudományban Farkas Illés, az élő természettudományban Solymosi Katalin, az informatikában Burcsi Péter, a jogtudományban Hoffman István, a pszichológia és neveléstudományban Janacsek Karolina, a társadalomtudományon belül pedig Kiss Hubert János vehette át a díjat.

A rendezvény második előadását Kubinyi Enikő, az ELTE TTK Etológia Tanszékének tudományos főmunkatársa tartotta Viselkedésgenetikai kutatások kutyán címmel. Előadása elején kiemelte, hogy a genetikai kutatások a kutyák viselkedésvizsgálata szempontjából is számos izgalmas kérdést vetnek fel, példaként prezentációjában három szűkebb kutatási területet mutatott be: a kutya és farkas domesztikációs összehasonlítását, a különböző fajták összehasonlítását, majd az egy fajtán belüli különböző egyedek genetikai vizsgálatát. A farkasok és kutyák domesztikációs vizsgálata során a különböző egyedeket azonos, intenzív szocializációs körülmények között nevelték, majd azt vizsgálták, hogy bizonyos idő elteltével – az azonos nevelési körülmények ellenére – miben reagál másképp a kutya- és a farkaskölyök. Számos eltérést mutattak ki a vokalizáció, az interakció kezdeményezése, valamint a gazdához való kötődés terén is. A kutatás során kimutatták, hogy a domesztikált állatok szocializációs periódusa sokkal hosszabb, a vadon élő állatokhoz képest pedig sokkal kisebb stresszreakciókat adnak ki. A különböző kutyafajták bemutatásakor Kubinyi Enikő kiemelte, hogy a kérdés azért is fontos, mert a jövendőbeli gazdák számára fontos lehet, hogy milyen viselkedéstípusú kutyát választanak. Az állatok viselkedése alapján hat nagy csoportot mutattak ki, és arra a megállapításra jutottak, hogy az ember hasonló társat keres önmagához: a kutyáknál is reprodukálható az emberhez való viszonyukban az emberi, így kimutatták, hogy az ember saját habitusához leginkább hasonló kutyával érzi jól magát. Kubinyi Enikő előadása végén a szardíniai juhászkutya genetikai vizsgálatának bemutatásán keresztül pedig arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy egy adott fajta genetikai vizsgálata során nemcsak a kutya őseire, hanem a mostani gazdák egykori őseire is következtethetünk. Ahogy a szardíniai juhászkutya fejlődése során észak-afrikai és közép-európai kutyafajtákból alakult ki, úgy a szardíniai őslakosság genetikája is e két területre vezette vissza a kutatókat, mellyel nemcsak a genetikai kérdésekre, de például a neolitikum-kori népvándorlás kérdéseire is választ kaphattak.

Az előadást követően Mezey Barna és Szalay Péter az ELTE új ERC- és Lendület-kutatatócsoportjainak vezetőit köszöntötték: Markó Alexandra Lendület-nyertest, Szöllősi Gergely János Lendület- és ERC-nyertest, valamint Werner Norbert Lendület-győztest.

A program utolsó előadója Csepeli György, az ELTE TáTK Szociálpszichológia Tanszékének professor emeritusa volt, aki Új Hitel címmel beszélt Széchenyi ikonikus művének egy mondatát alapul véve – „Miért nem bírja magát a magyar olyan jól, mint körülményei engednék?” – a magyar társadalmat érintő általános érvényű és éppen ezért sürgető problémákról. A regionális kontextus, a másik tagadása, a saját test tagadása, a közösség tagadása, az üres individualizmus jelensége, a kollektív döntési tér beszűkülése – a következmények és az esetleges terápia lehetőségének számbavételével sorra vette azokat a magyar társadalom többségére jellemző általános tulajdonságokat és viselkedési formákat, melyek megakadályozzák a kor emberét abban, hogy „jól bírja magát”. E fő kérdésirányokhoz kapcsolódva Csepeli beszélt a nyelvi elszigetelődés szerepéről, az általános bizalmatlanságról, amely nemcsak az emberek, hanem az egyes intézmények felé is fokozottan érvényes, említette az egyén saját közösségével való meghasonlását, melyre jó példa a mai is erős kivándorlási hullám, de beszélt az általános pesszimizmusról és az empátia hiányáról is. Előadása végén ismét egy Széchenyi-gondolatot idézett: „hinni és hihetni egymásnak”. Kiemelte, hogy csakis ennek figyelembevételével, a bizalom és önbizalom helyreállításának terápiájával lehet változásokat előidézni a társadalomban.

A rendezvény végén Szalay Péter rektorhelyettes záró gondolataiban, az elhangzott előadásokra reflektálva kiemelte, hogy

az ELTE számára a jövőben is fontos a legtehetségesebb kutatók itt tartása és támogatása, valamint tudományos iskolák létrehozása és támogatása.

A résztvevők az Egyetemi Könyvtár aulájában megtekinthették a díjazott kutatók, valamint az ERC- és Lendület-nyertes pályázatok posztereit is.

Az ELTE Ígéretes Kutatóiról ezen az oldalon, az ERC- és Lendület-kutatócsoportoktokról pedig itt és itt olvashat bővebben.

Az ELTE Ígéretes Kutatója díjazottjainak poszterei a díjazottak nevére kattintva elérhetők:

Burcsi Péter

Farkas Illés

Hoffman István

Janacsek Karolina

Kelemen Pál

Kiss Hubert János

Solymosi Katalin