Az agyregenerációtól a boldogságstratégiákig

2019.10.11.
Az agyregenerációtól a boldogságstratégiákig
Gintli Tibor irodalomtörténész az anekdota modernségéről, Kajtár Gábor nemzetközi jogász és az ELTE Jessup Team a világsikerről, Málnási-Csizmadia András biokémikus a stroke utáni agyi felépülést segítő gyógyszerfejlesztésről, Oláh Attila pszichológus a boldogságról tartott előadást a hetedik ELTEfeszten.

Hagyományos pályaválasztó fesztiválján az Eötvös Loránd Tudományegyetem évről évre felkéri négy-négy vezető kutatóját, hogy mutassák be munkájukat, mondják el, hogyan lettek sikeresek, milyen nehézségekkel kellett megküdeniük és milyen örömök érték őket, míg eredményeiket elérték. Az idei előadásokból az tűnt ki, hogy a tudomány logikus és érthető, sőt még szórakoztat is, trendjei vannak, amelyeket Magyarországról is lehet követni, és ha komolyan vesszük álmainkat és hajlandóak vagyunk keményen dolgozni is értük, akkor akár világsikert is elérhetünk. Közben persze nem árt néha nevetni is.

Málnási-Csizmadia András

Míg 20–25 évvel ezelőtt a világ nagy gyógyszercégei laboratóriumaikban titokban dolgoztak új gyógyszereiken, ma már egy-egy ötletet kiszerveznek az egyetemekre és intézetekbe, ahol kutatócsoportok dolgozzák ki a hatóanyagokat – mondta el Málnási-Csizmadia András biokémikus egyetemi tanár, a Motor Farmakológiai Kutatócsoport vezetője, 2018-ban az ELTE Innovatív Kutatója. A korábbi elméleti alapok meggyengülése, ezzel párhuzamosan az innováció fellendülése annak a paradigmaváltásnak a jele, amely manapság a biológia tudományát forradalmasítja. A trendforduló először az Egyesült Államokban mutatkozott meg, ahol már a 20–21. század fordulóján nagy számban dolgoztak az ELTE kutatói is. Amikor tapasztalatokkal bőven felszerelkezve hazatértek, mertek nagyot álmodni, és

biotechnológiai spin-off cégeikkel azóta is tartják a lépést a legjobb gyógyszerfejlesztő vállalkozásokkal.

Az ImmunoGenes, a Velgene Biotech és a EvolVeritas mellett Málnási-Csizmadia Optopharmája az egyetemen folyó start-up gyógyszerfejlesztés zászlóshajója.

Málnási-Csizmadiát már az Egyesült Államokból hazatérve az izgatta, hogyan lehet a miozinokra gyógyszert kifejleszteni. Az emberi testben sokféle motorfehérje található, közülük a miozin nevű felel többek között az izmok összehúzódásáért és a szívizom kontrakciójáért is. Az agyműködésünkben azonban a nem-izom típusú miozinok játszanak fontos szerepet, ezek felelnek az agyi regenerációért és az idegrendszeri plaszticitásért. A Motorpharmacology projekt keretében kollégáival olyan molekulákat fejlesztenek, amelyek kifejezetten az általuk kiválasztott agyi miozinokra hatnak, így javítva a stroke utáni regenerációt.

Az új gondolatot az jelentette, hogy a leendő gyógyszer egyenesen az effektorokra hasson, elkerülendő a mellékhatásokat

– ilyen hatóanyag egyelőre nemigen van. A projekt olyannyira sikeres, hogy a letesztelt hatóanyagokat Málnási-Csizmadiáék már szabadalmaztatásra is benyújtották. 

A kutató szokatlanul közvetlen, a hallgatóságot (köztük nem egy munkatársát, sőt a dékánt) is szóra bíró előadása nemcsak azt mutatta meg, hogy az ELTE-n világszintű kutatásokat lehet végezni, ráadásul ezek a kutatások vállalkozássá alakulva a mindennapokban is hasznosulhatnak, és az egyetem a menedzseri képességek kialakításának is terepe lehet, hanem azt is példázta, hogy hallgató és oktató, oktató és vezető egyetemünket sok esetben jellemző partneri viszonya szükséges feltétele és mindenképpen motiváló tényezője a sikernek.

Gintli Tibor

Az ELTEfeszt másik délelőtti főelőadója Gintli Tibor irodalomtörténész, a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet egyetemi docense volt, aki az anekdota modernségéről tartott átfogó előadást. Mint elmondta, a cím kiegészítést igényel, hiszen valójában nem az anekdota műfaját, hanem az anekdotikus elbeszélésmód néhány jellemzőjét és modern, 20. századi formáit fogja röviden tárgyalni. Az anekdotikus elbeszélésmód a 19. századi irodalom "anyanyelvének" tekinthető, az élőbeszédnek az írott szövegben megvalósuló imitációja jellemzi. Mindezt a mondatszerkesztés lazasága, az oldott csevegés illúziója, az elbeszélő és az olvasó között kialakított familiáris viszony hiteti el a befogadóval. Még a 20. század elején is Mikszáth és Jókai – az anekdotikus elbeszélésmód legnépszerűbb alkalmazói – voltak a legolvasottabb írók Magyarországon, azonban

a Nyugat folyóirat megjelenésével egyidőben elkezdődött a műfaj máig tartó leértékelése.

Az új generáció – Babits Mihály, Ady Endre, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső – már a mikszáthi „ráérős”, az olvasó szórakoztatását ambicionáló elbeszélő-hagyománnyal szemben határozta meg önmagát. Hamarosan kialakult a vélekedés, hogy az anekdotikus elbeszélésmód elavult, és még a német irodalomtudomány is úgy gondolkodott róla, hogy a komolyan vehető irodalmi művekben csak mint parodisztikus elem jelenhet meg. Ehhez a leegyszerűsítő megközelítésmódhoz hozzájárult a marxista irodalomtörténet elterjedése is, amely alapvetően az úri középosztály műfajaként definiálta az anekdotát, miközben – tette hozzá Gintli – a műfaj története egészen az ókorig nyúlik vissza. Megtévesztő tehát azt gondolni, hogy az anekdota nem lehet része a modernségnek.

Gintli Tibor az anekdota továbbélésének pédájaként Kosztolányi Dezső és Esterházy Péter műveit elemezte. Sok Esti Kornél-történet is anekdotikus, élőbeszédszerű formát mutat, ugyanakkor az alakok szövegszerűségét emeli ki, később Esterházy építi fel Termelési-regényének terjedelmes lábjegyzeteit hangsúlyosan családi anekdotákból. Mindkét szerző esetében az anekdotikus elbeszélésmód modernizálását vehetjük észre, hiszen a szövegek csevegő stílusa mögött

halálfélelem és az élet illékonyságának gondolata vagy pedig társadalombírálat sejlik fel.

Így az anekdota műfaja, amelyet korábban üresnek és tartalmatlannak találtak, Kosztolányi és Esterházy szövegeiben metafizikai és szociológiai mélységet kap.


Oláh Attila

A délutáni idősáv egyik főelőadását Oláh Attila boldogságkutató, a PPK egyetemi tanára tartotta Hogyan lehetünk boldogok a pozitív pszichológiai kutatások fényében? címmel. Mint elmondta: a pszichológiában, amely általában a szenvedéssel és a lelki betegségekkel foglalkozott, paradigmaváltás ment végbe az ezredfordulón. A pozitív pszichológia viszonylag új irányzata a boldogság, az érzelmi, pszichológiai, szociális és spirituális jóllét (wellbeing) fogalmait kutatja kísérleti alapokon, rávilágítva például a boldogság és az egészség közti összefüggésre, arra, hogy a boldog ember gyorsabban gyógyul, tovább él, hatékonyabb és empatikusabb.

Egy magyarországi, 15 ezer ember bevonásával készült kutatás szerint elsősorban a sikeres karrier, majd a család, a szerelem, a nyaralás és az otthon tesz minket boldoggá. Oláh Attila elmondta azt is, hogy egy adott egyén boldogságszintjét 50%-ban a genetika, 10%-ban a körülmények, 40%-ban pedig az akarat határozza meg, az extrovertált személyiségek pedig a hét minden napján boldogabbak introvertált társaiknál. Az agy evolúciós okokból sokkal érzékenyebb a negatív élményekre, jobban eltárolja azokat, mint a pozitívokat, ezért

háromszor több pozitív élményre van szükségünk, hogy ellensúlyozni tudjuk a rossz benyomásokat.

A boldogságra való képesség ugyanakkor fejleszthető, a tapasztalatfüggő neuroplaszicitás, vagyis agyunk „képlékenysége” miatt jóllétnövelő tevékenységek ismétlésével növelhetjük a boldogságunkat – ilyen aktivitás a hála, az optimizmus, a jó cselekedetek végzése, az emberi kapcsolatok ápolása és a megbocsátás. A professzor szerint fontos a stresszhez való viszonyulás is, hatékony megküzdési módszert kell találni, nem káros kihívásnak, hanem hasznos figyelmeztetésnek és motivációnak kell tekinteni. A boldogság elérhető úgy is, ha a képességeink határzónájába tartozó kreatív tevékenységet végzünk vagy tanulunk, ilyenkor tapasztalható meg az áramlat (flow). Fontosak lehetnek a boldogság szempontjából a szeretetkapcsolatok, a transzcendentális élmények is, és ha olyan tevékenységet végzünk, melyben erősségeinket használhatjuk.


Az ELTE Jessup Team tagjai, valamint felkészítő tanáruk, Kajtár Gábor, és a moderátor, Balázs Dóra

Az ELTE Jessup Team 2019-ben megnyerte a világ legrangosabb nemzetközi perbeszédversenyét, a Jessupot. A versenyt 60 éve rendezik meg, és ez volt az első alkalom, hogy közép-európai csapat küzdött a győzelemért, sőt a versenyt meg is nyerte. Az is csupán másodszor fordult elő a verseny történetében, hogy nem angol anyanyelvű európai csapat került a dobogó legfelső fokára. De milyen tulajdonságok birtokában lehet egy ilyen versenyre kikerülni, hogyan zajlik a verseny, és milyen érzés világelsőnek lenni? A csapat tagjai felkészítő tanárukkal, Kajtár Gábor adjunktussal egybehangzóan állítják, a perbeszédversenyek a jog gyakorlati oldalának elsajátításában rengeteget segítenek, és a másik fél tiszteletén alapuló, magas szintű vitakultúrát is megtanítják, ráadásul nagyon jó érzés versenyezni, küzdeni egy célért, majd a győzelemnek örülni.

A versenyen az nyer, aki a legszuggesztívebben a legtöbb érvet tudja felhozni állítása igazolására

– mondták. Persze nagyon jól kell tudni angolul, fontos a szaktudás, a jogi gondolkodás, képesnek kell lenni a többiekkel együttműködni. Mégis a legtöbbet a kreativitás számít, az új, meghökkentő megoldások alkalmazása a jog szigorú keretein belül. S az álom akkor válik valóra, ha ez szívóssággal, kitartással párosul, kemény munka nélkül nincs győzelem. Az Egyetem ebben speciális tanrenddel, egyéni vizsgarenddel és (ügyvédi irodák mellett) nem csekély anyagi támogatással segítette őket. 

Az ELTE 30 éve vesz részt a versenyen, az évről évre újonnan felálló csapatokat Kajtár Gábor 11 éve készíti fel a washingtoni megmérettetésre. A jessupos felkészítés szembe megy a megszokott, frontális oktatással, a hangsúly itt az együtt gondolkodáson és a kreatív ötletek kiteljesítésén van. Az ELTE-s csapat már nem egyszer bekerült a 6–700 csapatból álló mezőnyben a legjobb 32 közé, de innen most léptek először előrébb, és a kieséses felező fordulók mindegyikét örömjátéknak érezték. Hogy győztek, a hab volt a tortán, a fáradságos és hosszú munka során tengernyi tapasztalatot szereztek, és rengeteg közös élményben volt részük. "Alattunk a Pázmány Péter teremben a boldogság elméletéről folyik előadás – zárta a beszélgetést Kajtár Gábor –, mi viszont a boldogság gyakorlatában vagyunk erősek!"