Társértékelés elméletben és gyakorlatban

Tóth-Mózer Szilvia | 2017.04.20.
Társértékelés elméletben és gyakorlatban
A társértékelés az értékelés egy nagyon fontos vállfaja, mégis kevés oktató építi tanítási gyakorlatába, mert nem könnyű eredményesen kivitelezni, és számos tévhit és félreértés övezi, mind a hallgatók, mind az oktatók körében.

Ebben a cikkben a társértékelés előnyeit és mikéntjét írjuk le, és igyekszünk felelni a társértékeléssel kapcsolatos negatív előítéletekre és tapasztalatokra.

Több szem többet lát

Az oktató a társértékelésekre támaszkodva nem az első külső szem lesz, aki látja a munkát, így a jelzett hibákra nem kell már külön rámutatnia, csak megerősítenie kell, amivel egyetért, ha van egy tételes hibalista, részletes jellemzés, esetleg már egy következő körben – kétkörös értékelés, javítási lehetőség esetén – ezekkel a hibákkal az oktatónak nem is kell szembesülnie. Az oktató mérlegelheti, hogy az első értékelésre beadott munka értékelése is beleszámítson-e a végső jegybe valamilyen súllyal vagy csak a társértékelés nyomán javított munkára ad jegyet. A társértékelésnek ilyen esetekben valódi tétje van, így az oktató méltányolhatja azt is, hogy a társértékelés mennyiben esik egybe az ő megítélésével.

Mérföldkövek a tanulási folyamatban

Le kell szögezni, hogy a társértékelés nem váltja ki az oktatói értékelést. A társértékelés nem kell, hogy a végső értékelés legyen, az oktató alkalmazhatja úgy is mint egy formatív értékelést, mérföldkőként a tanulási folyamatban, ahol a visszajelzés nyomán a hallgató jobb teljesítményre ösztönözhető, hibáit kijavíthatja. Ezzel elejét lehet venni az olyan sokszor szándékú, ám semmitmondó értékeléseknek, amelyek nem tartalmaznak építő kritikát, sem bármilyen konkrétumot az adott munkával kapcsolatban.

Követelmények, szempontok, kritériumok

A hallgatók sokszor gondban vannak azzal, hogy milyen módon értékeljék a társuk munkáját. A hallgatók kritikai gondolkodása fejleszthető azáltal, hogy szempontokat kell kitalálnia, amelyek mentén a beadott munkák értékelhetőek, de az oktató a hallgatóknak rendelkezésére is bocsáthatja értékelési szempontjait, az egyes szempontok meghatározott szintjeit és kritériumait, és ezt az értékelőeszközt (ellenőrzőlistát vagy értékelőtáblát) kell alkalmaznia a hallgatóknak csoporttársaik munkájával szemben.

A hallgatók közötti interakciók ösztönzése

Azáltal, hogy a hallgató láthat más munkákat, tanulhat abból, hogy a társai miképpen oldottak meg egy feladatot. Szembesülhet más megoldásokkal, más megközelítésekkel, hatékony stratégiákra tehet szert jó minőségű munkák tanulmányozása közben, és elősegítheti nála a reális önértékelést, hiszen látja a többiek teljesítményét. A társértékelés alkalmazása megsokszorozza az interaciókat a tanulócsoportban, ami segít a fejlődésben, és így több kreatív feladat is adható a hallgatóknak, nem egyedül az oktató felelőssége, hogy visszajelzéseket nyújtson. Egyes oktatók és hallgatók attól is tarthatnak, hogy ha a hallgatók munkája egymás előtt publikus, akkor esetleg másolni fogják egymás munkáját, és kevesebb egyedi megoldás születik. A konvergens gondolkodást igénylő feladatoknál egyértelműen nem ajánlatos az ilyesmi, hiszen ha gyakorlatilag egy jó megoldás van, akkor "fölösleges" a többieknek tovább gondolkodnia, elég másol-beilleszt technikát alkalmazniuk. A divergens gondolkodást igénylő feladatoknál is befolyásolhatják egymást a hallgatók, de ez nem feltétlenül a társértékelés hibája: anélkül is megoszthatják egymással munkáikat, hogy az oktató ezt megszervezné. Mindamellett, a Canvasban a társértékelés úgy is beállítható, hogy a hallgatók nem tekinthetik meg egymás munkáit mindaddig, amíg maguk nem töltöttek fel saját munkát.

Társértékelés a Canvasban

Társértékeléssel ellátott feladatot a Canvasban úgy lehet kialakítani, ha a feladat részleteinek szerkesztésén belül egy jelölőnégyzetet bekattintunk (Társértékelést igényel).

Ekkor a beállítási lehetőségek rögtön kibővülnek, két lehetőség közül választhatunk:

  1. Társértékelők manuális hozzárendelése
    Ekkor a társértékelőket az oktató saját kezűleg fogja kiválasztani, ki kit értékeljen, és egyedileg döntheti el azt is, hogy melyik hallgatónak hány értékelője legyen. Manuális hozzárendelésnél a hallgató már azelőtt látja a csoporttársának beadott munkáját, hogy ő is beadott volna munkát. Az oktató a későbbiekben a feladatra kattintva éri el a Társértékelés menüpontot a jobb oldali oldalsávon, és hallgatónként tud felvenni tetszőleges számú értékelendő másik hallgatót, tehát a logikája a rendszernek az, hogy a lehetséges értékelők ábécé szerint sorban jelennek meg és a plusz gombra kattintva lehet az értékelőt hallgatóhoz rendelni egy beadandó értékelésére.
  2. Társértékelők automatikus hozzárendelése
    Ennél a beállításnál meg kell adnia az oktatónak, hogy hányan értékeljenek egy-egy munkát, ez a Felhasználókénti értékelések, legyen 0-tól különböző érték, általában 1-2 főben szokás megadni. Az Értékelések hozzárendelése résznél egy dátumot kell megadni, aminek a feladat határideje utáni időpontnak kell lenni. Ha üresen hagyjuk, a határidővel fog ez egybeesni, ami talán nem szerencsés, ha kései leadásokkal is számolnunk kell. Ha automatikus hozzárendelést választunk, akkor a hallgató csak akkor látja, hogy mely társának munkáját kell értékelni és egyáltalán a beadott megoldást, miután maga is beadta a feladatot. A hozzárendelést a rendszer csak azok esetében végzi el, akik adtak is be munkát, tehát akik nem teljesítették a feladatot az értékelések hozzárendelésének időpontjáig, azok nem lesznek értékelők sem. A későbbiekben az oktató a feladatra kattintva éri el a Társértékelés menüpontot a jobb oldali oldalsávon, és a Társértékelők hozzárendelése gombra kattintva társértékelést rendelhet azon hallgatókhoz, akik feltöltöttek beadandót, de még nem lett értékelendő feladat hozzájuk rendelve.
    A társértékelők automatikus hozzárendelése esetén is módosíthat utólag az oktató a beosztáson, ha nem elégedett vele, törölhet értékelendőt az értékelőtől és hozzáadhat másikat. A Társértékelők automatikus hozzárendelése azt a munkát spórolja meg az oktatónak, hogy neki kelljen összeállítani az értékelők és értékelendők összetett kapcsolatrendszerét, amiben ügyelnie kell arra, hogy senki ne magát kapja, két értékelő esetén se első, se második értékelőnek, és mindenkinek legyen két különböző értékelője. Ez egy nagyobb létszámú csoport – akár 20 fő esetén is – elég sok vesződséggel járhat. Az automatikus hozzárendelés esetén elég ellenőrizni, hogy ki kit értékel, és ha ebben találunk kivetnivalót (például barátoknak kell egymást értékelniük), akkor kicsit utánaigazíthatunk a rendszer nyújtotta megoldásnak.

Továbbá beállítható, hogy a társértékelések névtelenül jelenjenek meg. A hallgatók részéről a társértékelés úgy működik, hogy megjelenik a Teendőik között.

Az oktató a Társértékelés menüpont alatt láthatja, hogy hogyan halad a társértékelési folyamat, ki kit értékelt már. Az elvégzett értékeléseknél zöld pipa, az el nem végzett értékeléseknél sárga háromszögben felkiáltójel látható.

A hallgatóknak a rendszer világosan kiírja, hogy mit kell elvégezniük ahhoz, hogy a társértékelést befejezettként értékelje a rendszer: “Ahhoz, hogy befejezettnek legyen tekinthető, legalább egy megjegyzést hozzá kell adnia, és ki kell töltenie a jobboldali rubrikát.” Értékelőtábla esetén a teljes értékű értékeléshez az értékelőtáblát is kell használni a társértékelőnek is. A Canvas LMS rendszerben létrehozható értékelőtáblákról itt írtunk. Az értékelt hallgató egyértelműen el tudja majd különíteni az értékeléseit, az Értékelések menüpont alatt az adott feladathoz lenyithatóak a szövegbuborékra kattintva a kommentek, szöveges megjegyzések, a táblázatikonra kattintva pedig megjeleníthetőek az értékelőtáblák, mindegyik fölött az értékelő nevével. A “naplóban” csak az oktató által adott pontszám jelenik meg, ami persze figyelembe veheti a társértékelők által adott pontszámokat is.

A Canvas LMS rendszer működéséről további információkat tudhat meg a Canvas kézikönyvből, a Gyakran Ismételt Kérdések listájából, valamint képzéseinken.