9 hiba, amit az értékelési rendszer tervezésekor jobb, ha nem követünk el

1. Az értékelési rendszer hiánya

Ha kurzust tervezünk, a kurzusfelületen is fontos, hogy lenyomata legyen annak, hogy miképpen teljesíthető az adott kurzus. Ezt klasszikusan a nyomtatott/PDF dokumentum formátumban közreadott tematikában szerepeltetik az oktatók, de a felületen nem rendelnek ehhez feladatokat, ütemezést, pontszámokat. Az informatív tematika készítéséről az alábbi cikkben írtunk már. Az online kurzusfelületen fontos hangsúlyosan szerepeltetni a számonkérés módját, az értékelés szempontjait, a különböző teljesítményekhez rendelt érdemjegyet. Ehhez rendelkezésre állnak a Feladatok, Feladatcsoportok, Gyorsértékelő és Napló, Értékelőtáblák, Osztályzási rendszer.

2. A rendszer értékeléssel kapcsolatos beállítási lehetőségeit figyelembe nem vevő, saját dolgunkat megnehezítő teljesítési feltételek megszabása

Sok oktató rendelkezik már olyan értékelési rendszerrel, amit akár több félév tapasztalata csiszolt ki, azonban annak összetettsége nem veszi figyelembe annak a keretrendszernek a sajátosságait, amiben az online tanulás-tanítás támogatását tervezi. Igaz ugyan, hogy a keretrendszerek naplói letölthetőek, és Excelben, táblázatkezelőben további műveleteket lehet végezni a hallgatók bejegyzett pontszámaival, de ez jócskán megnehezíti az oktató értékelőmunkáját. Például előfordulhat, hogy havi összesítésben szeretne kisjegyeket adni, ehhez letölti a naplót, átlagot számol, oszt és szoroz, és külön vezeti a részteljesítéseket a kurzus végéig. A Canvas viszont jól kezeli a feladatcsoportokat, amiknek segítségével csoportosíthatók a különböző típusú feladatok, például csoportmunkák vs. egyéni munkák, órai munka vs. otthoni munka, szeptemberi feladatok vs. októberi/novemberi/decemberi feladatok, és ezekhez pontszámtól függetlenül különböző súlyokat is tehetünk, például minden hónap 25%-ot ér vagy a tanórai feladatok 70%, a tanórai feladatok 30% súllyal esnek latba. Ez esetben nincs szükségünk arra, hogy a naplót letöltsük, és külön függvényeket alkalmazzunk a teljesítés ellenőrzésére. Ez a “gombhoz a kabátot vagy kabáthoz a gombot”-kérdésnek tűnhet, de higgyük el, érdemes átgondolni.

3. A minimum követelmények gyors elérésének lehetősége

Szintén gyakran előforduló hiba, hogy a hallgatók túlságosan is gyorsan elérhetik, teljesíthetik a minimum követelményeket - ami kevéssé motiválja majd azokat a hallgatókat, akik csak a tárgy teljesítésére fókuszálnak, nem pedig a lehető legjobb jegy elérésére törekednek. Ilyen akkor fordulhat leginkább elő, ha a hallgatók pontokat gyűjthetnek, és alultervezzük ponthatárokat. Figyelnünk kell arra is, hogy azzal ne lehessen teljesíteni a kurzust, ha egy hallgató ugyan sok feladatmegoldást ad be, de ezek silányak - mégis mindegyikért pontot szerez. A jó értékelési rendszerben a hallgatóknak teljesíteni olyan lesz, mint egy űrhajónak elhagyni a Föld légkörét: nagy energiabefektetés, több munka a minimum eléréséhez, de ahhoz képest a magasabb szintek könnyebben elérhetők.

4. Az értékelőtáblák kidolgozatlansága

A beadandó munkák értékelését nagyban megkönnyíti, ha értékelőtáblákat alkalmazunk. Az értékelőtáblákról ebben és ebben a cikkben írtunk részletesebben. Az értékelőtáblák előnye olykor hátrány is lehet: csak azok mentén a szempontok mentén lehet értékelni egy munkát, amiket előre meghatároztuk. Ha a beadott munkák között van olyan, ami nem színvonalas, nem teljesíti elvárásainkat, akkor bosszankodhatunk, hogy nem gondoltunk a minőségi munka minden kritériumára, elvárásainkat nem fogalmaztuk meg elég pontosan. Éppen ezért érdemes jól átgondolni, hogy milyen szempontokat tüntetünk fel az értékelőtáblában. És bár törekedni kell minél konkrétabb szempontok kidolgozására, ami az objektív értékelést lehetővé teszi, helyenként meg kell maradni a megfogalmazásban egy általánosabb szinten.

5. A társértékelésre való túlzott támaszkodás

Sok hallgatói munka esetén kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy a társértékelésre hagyatkozzunk, de ez egy az egyben nem járható út. A társértékelésről ebben a cikkben írtunk már korábban. A társértékelés inkább egy köztes állomásként fogható fel, nem pedig a naplóba kerülő pontszám/jegy megítéléséről szól, ettől joggal idegenkednek is a hallgatók, és technikailag sem támogatott, hogy a társértékelésre kapott pont - vagy több társértékelő esetén ezek átlaga - automatikusan a naplóba bekerülhessen.

6. Konvergens gondolkodást igénylő, könnyen lemásolható feladatmegoldások

Sok oktatónak csalódást keltő, hogy az offline környezetben jól bevált feladatok online környezetben nem működnek. Kedvelt feladattípus például, hogy egy folyószövegből - vagy modernebb kivitelben egy videó kapcsán - a hallgatók töltsenek ki egy táblázatot. Ha a megoldások nem is lesznek teljesen egyformák, azért nagyon hasonlóak lesznek. Sem javítani nem túl élvezetes 30-40 hasonló táblázatot, sem pedig nyomozót játszani, hogy vajon ki kiről másolta a házi feladatot. Ilyen feladatnak például alternatívája lehet egy “lyukas szöveg” típusú kvíz, ahol egyértelműen egy-egy szó, kifejezés az, amit be kell helyettesíteni, a rendszer pedig automatikusan kiértékeli a válaszokat, az oktatónak nem kell energiát fordítani már a javításra. Ha az aggályok másik felét nézzük: hogy ne lehessen könnyen másolni, készítsünk kérdésbankot, így az egyes hallgatóknak nem ugyanazokat a válaszokat kell majd adni, nehezebben másolhatnak egymásról, pláne, ha időre megy a teszt és meghatározott idősávban van csak lehetőség kitölteni. Másik alternatíva ugyanerre a feladatra, ha kreatív feladattá alakítjuk, ahol is véleményt kell alkotni, ezt fórumbeszélgetésben is lehet; vagy egy önálló produktumot kell beadni, mondjuk plakátot.

7. Mindent egy lapra feltevő vizsgaszituáció

Oktatónak és hallgatónak egyaránt nagy stresszt jelent, ha a jegyet egyetlen, ráadásul online vizsga befolyásolja. Az oktató dolgozhat kérdésbankokkal, hallgatónként különböző kérdéseket összeválogató kvízekkel, összeállíthat jelszóval védett, határozott időintervallumban elérhető, időkorlátos tesztet, és még ennek ellenére sem lehet biztos benne, hogy ki tud küszöbölni mindenféle csalást. Ehelyett szerencsésebb, ha a félév során több teljesítménymérés is történik, a hallgatók számára is megnyugtatóbb, ha a félév során már kapnak visszajelzést arról, hogy sikerült a tananyagnak legalábbis egy részét elsajátítani, megérteni és alkalmazni számonkérési helyzetben. Az alternatív értékelésről ebben a cikkben írtunk.

8. Követhetetlen feladatmegoldások

Az online környezetből adódik, hogy egyes feladattípusoknál a beadott link nem biztos, hogy ugyanazt a munkát mutatja a beadás pillanatában, mint akár 1 nap múlva. Ha például egy honlapot vagy gondolattérképet készített a hallgató, és annak linkjét adja meg, azt a tartalmat még a beadás után módosíthatja, ami összezavarhatja az oktató értékelőmunkáját, és visszaélést tesz lehetővé a feladatteljesítésre rendelkezésre álló idővel kapcsolatban. A beágyazott, hivatkozott feladatokról külön cikkben írtunk.

9. A követelmények menet közben történő módosítása

Talán mondani sem kell, hogy a hallgatókkal szemben fontos a következetesség, és számukra is fontos, hogy a félévük tervezhető legyen. A kiszámítható követelmények alapján tudják optimalizálni a ráfordításaikat, és összehangolni a félév teendőit. Bár látszólag a hallgatók érdekét szolgálja, az eredetileg nem látható, nem tervezett javítási lehetőségek és haladékok is visszatetszést kelthetnek, és konfliktusokat gerjeszthetnek a hallgatók között, és nem kívánt alkudozásokat az oktatóval.