Sikeres döntések – adaptív kockázatvállalás

Sikeres döntések – adaptív kockázatvállalás címmel vezeti a TÁMOP-pályázat egyik kutatócsoportját. Hogyan kapcsolható össze a gazdaság és a pszichológia?
A közgazdaságtan hagyományos felfogása szerint az egyének döntései nem befolyásolják a gazdasági folyamatokat, ezért a pszichológia nem is hasznos a gazdasági élet leírása vagy befolyásolása szempontjából.  Az elmúlt évtizedekben folyó pszichológiai kutatások azonban rámutattak arra, hogy a mindennapi egyén vélekedései és döntései nem követik a közgazdaságtan szakértőinek elgondolásait, de nem is véletlenszerűen csaponganak, hanem jellegzetesen összecsengenek egymással.  Az egyes korszakokban a fogyasztók elvárásait tükröző általános optimizmus vagy pesszimizmus fellendíti vagy fékezi a gazdaságot, a bizalom a sikeres tranzakciók alapkövetelménye, a méltányosság normája gyakran jobban meghatározza a gazdasági szereplők viselkedését, mint a gazdasági hasznosság, illetve az események valószínűségéről kialakított vélekedések befolyásolják a biztosítással vagy a befektetéssel kapcsolatos döntéseket. Nem utolsó sorban a kockázatvállalási kedv és hajlandóság, amely az egyéntől és a környezettől egyaránt függ, meghatározó összetevője a vállalkozói hajlandóságnak, megléte nemcsak az egyén, hanem az adott társadalom gazdasági életének motorja vagy fékezője lehet.

Mire irányul pontosan a kutatás, mi a fő célkitűzése?
A TÁMOP-projekt keretében folytatott kutatásainkban az adaptív kockázatvállalás személyi és helyzeti meghatározóit vizsgáljuk többféle szituációban. Kutatásunk egyik központi kérdése az, hogy az egyénnek az őt körülvevő helyzetről kialakított képe és annak kilátásai, azaz, hogy valaki a helyzetet jónak vagy rossznak látja, javulást vagy romlást vár el, hogyan hatnak kockázatvállalására. Fontos, hogy minél életszerűbb helyzetekben vizsgáljuk a kockázatvállalást, vagyis hogy a vizsgált szituációban ténylegesen fontos legyen a személyek számára az, hogyan döntenek, valamint hogy valóban előnyük vagy hátrányuk származhasson abból, ha sikeresen kockázatot vállalnak. Nem könnyű feladat ilyen kutatatást folytatni a pszichológiában, hiszen ha az emberek valódi helyzetben kivitelezett viselkedését szeretnénk tetten érni, akkor csak a megfigyelésre hagyatkozhatunk: előfordul-e vagy sem a kockázatvállalás, és a megfigyelt személyről, annak indítékairól is csak utólagos kikérdezés segítségével értesülhetünk. Sem a megfigyelés, sem az utólagos kikérdezés nem eléggé megbízható, nem beszélve arról, hogy olykor sokat kell várni arra, hogy a viselkedés megtörténjék. A terepen végzett kísérlet egyesíti azt az előnyt, hogy a kutató maga idézi elő azt a helyzetet, amelyben a viselkedést megfigyelheti, a kockázatvállalással kapcsolatban döntést hozó személyek azonban erről nem tudnak, mert a helyzet beilleszkedik életük mindennapos menetébe.

Kutatócsoportjuk négy szűkebb kutatást valósít meg, melyek közül a diákok körében végzett terepkísérletnek Ön a témafelelőse.
Ebben a kutatásban jobban és rosszabbul álló diákok választhattak könnyebb – biztonságosabb – és nehezebb – kockázatosabb – feladatok között.  Egyrészt azt próbáljuk kideríteni, hogy a sok erőforrással rendelkező, biztonságos helyzetben lévő személy érez-e késztetést a kockázatvállalásra, vagy védve megszerzett javait pihen inkább a babérjain, illetve az, akin már csak a kockázatvállalás segíthet, vállalja-e azt, vagy bénultan várja sorsa beteljesedését. Továbbá eltérően hat-e a különböző erőforrással rendelkező személyekre az, ha nyereség vagy veszteség lehetőségével szembesülnek-e először. A kísérleteket több diákcsoporttal is lefolytattuk. Hogy arra a kérdésre is választ kapjunk, a terepkísérlet valóban más eredményt hoz-e, mint a laboratóriumi vizsgálat, újabb diákcsoportokat nem késztettünk valódi kockázatvállalásra, hanem a laboratóriumi kísérletekben megszokott módszerrel megkérdeztük őket, hogyan viselkednének különböző erőforrásszintek mellett. Ezen kísérletek eredményeinek feldolgozása még folyamatban van. Annyit azonban elmondhatunk az előzetes eredmények fényében, hogy míg a sok erőforrással rendelkező személyek hajlandóságot mutatnak a kockázatvállalásra, és ezt csak kis mértékben befolyásolja az, hogy milyennek észlelik a kilátásokat, addig a nagyon szűkös erőforrással rendelkezőek pozitív kilátások esetén kockázatot vállalnak, negatívnak észlelt kilátások esetén azonban radikálisan csökkentik erre vonatkozó hajlandóságukat.  A tényleges és elképzelt viselkedés nem egyezik: laboratóriumi, hipotetikus helyzetben a személyek azt gondolják, hogy ha nagyon szorult helyzetben volnának, nagy kockázatot vállalnának, bármilyennek látnák is a kilátásokat, de ha bőséges erőforrással rendelkeznének, akkor nem vállalnának kockázatot.

Mi a lényege a tőzsdei szimulációs helyzet-kutatásnak?
Számítógépen futtatott kísérletünkben tőzsdei vásárlási helyzetet szimuláltunk, ahol biztonságos vagy kockázatos portfólió vásárlása között kellett választani. Az árfolyamok hol javultak, hol stagnáltak, hol romlottak. Az egyik helyzettípusban az ingadozás kismértékű volt, a másik, válságot szimuláló helyzetben azonban egy ponton nagy esés következett be.  A környezeti feltételek változásának hatása mellett azt is vizsgáltuk, hogy olyan személyi jellemzők, mint a promócióorientáció (pozitív eredmények megszerzésére fókuszáló személyek), illetve a prevencióorientáció (a negatív következmények elkerülésére koncentráló egyének), az önértékelés, valamint a döntési magabiztosság hogyan függenek össze a kockázatvállalással. A kísérletek még futnak. Előzetes eredményeink arra utalnak, hogy a válsághelyzet nagy hatással van a személyekre, akik ilyenkor bizonytalanabban döntenek és megnövelik kockázatvállalásukat. A válság hatása a válság jeleinek eltűnése után is fennmarad. A válsághelyzetet átélt személyek később érzékenyen reagálnak a válságot idéző legkisebb jelekre is. Ennek a témának Móra László Xavér adjunktus a felelőse, aki a kalibráció (döntésekben való bizonyosság) szakértő kutatója.

Kérdőíves vizsgálatot is végeznek vezetők körében, mit vizsgál a felmérés?
A jelenkori szervezeteknek egy igen gyorsan változó világ követelményeihez kell alkalmazkodniuk, ahol változnak a termékek, folyamatosan megújul a technológia, újabb és újabb versenytársak lépnek a piacra. Az a szervezet, amelyik nem képes folyamatosan megújulni, lemarad a versenyben, ezért az úgynevezett szervezeti vállalkozói attitűd igen fontos előfeltétele a sikerességnek. Kádi Anna PhD-kutatásainak keretében végzett kérdőíves felmérést több mint 100 magyar vállalat vezetői körében, akik saját szervezetük válsághelyzetben és normál helyzetben jellemző kockázatvállalási és versengési tendenciájáról nyilatkoztak. A kutatás összefüggést keres a vállalatok sikeressége, valamint kockázatvállalása között. A sikerességre objektív mutatókból és a vezetők értékeléséből is következtetünk. Vizsgáljuk a vezetők kockázatvállalással szembeni attitűdjeit, azt, hogy milyen külső és belső környezet ösztönzi, illetve gátolja a kockázatvállalást.  A kérdésekből adatokat kapunk arra is, hogy a vállalat kultúrájának néhány vonása (például jutalmazási rendszere) hogyan befolyásolja a vállalkozói attitűdöt. A kérdőívek értékelése még folyamatban van. Eddigi elemzésünk arra mutat, hogy válsághelyzetben csak a kiemelkedően jó helyzetben lévő és a nagyon rossz helyzetben lévő vállalatok növelik kockázatvállalásukat, a többi jelentősen csökkenti, azaz nem proaktivitással próbál kikerülni a válságból. Azt is megállapítottuk, hogy a vezetők általában nagyobbnak gondolják kockázatvállalásukat, mint amilyennek azt a tényadatok mutatják.  A kapott eredmények alapján vezetői tréningprogram kidolgozását tervezzük, amely a kockázatvállalással kapcsolatos vélemények, attitűdök és viselkedés fejlesztését célozza meg.