Szükség van a felhalmozott tapasztalatok átadására
„Életrajz, önéletírás, emlékezet” címmel tartott konferenciát az ELTE BTK Néprajzi Intézete november 27-én. A rendezvényen az idősebb generáció tudásanyagának átadásáról, az emlékezés módjairól, a generációk közötti tudásátadás fontosságáról volt szó.
A konferencián az intézet munkatársai, a hozzá kapcsolódó oktatók és diákok tartottak előadásokat az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) által kiírt önéletrajzírói pályázat kapcsán. Az életútpályázatot a Szociális és Családügyért Felelős Államtitkárság hirdette meg 65 éven felettiek számára kulturális és művészeti témakörben. Céljuk az volt, hogy az idősebb generáció minél több tagja írja le emlékeit és tapasztalatait, és ossza meg azokat az érdeklődőkkel. A minisztériumhoz a kiírásokra nem várt mennyiségű, háromezernél is több pályamű érkezett, melynek előbírálatát az idei évben az ELTE BTK Néprajzi Intézet hallgatói végezték el. Az EMMI a korábbi években is hasonló módszert alkalmazott: a tavalyi évben például a gödöllői Szent István Egyetem hallgatói készítették az előbírálatot. A minisztérium azért ezt az utat választotta, mert fontosnak tartja, hogy az idősebb generáció visszaemlékezéseinek értékelését a fiatalokra bízza. A hallgatók átlagosan 15–20 életút bírálatát vállalták, de Deáky Zita, az intézet egyetemi docensének elmondása szerint volt olyan diák is, aki több mint ötven életrajzot olvasott el és értékelt.
Turai Tünde, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa Az életút tagolódása és szakaszainak hierarchizálódása az idősek értelmezésében című előadásában arról beszélt, visszatekintve hogyan rendezik és értelmezik az idősek emlékeiket, életútjukat, milyen hierarchiákat és rendszerezési elveket követnek az életrajz megírásakor vagy akár a szóbeli meséléskor. Keszeg Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének professzora Az országépítés motívumai a biografikus narratívumokban – Életpálya modellek, életvezetési mentalitások és stratégiák, élettörténetek címmel tartotta meg előadását. A modern életútírás és emlékezeti narratíva egyik legnevesebb szakértőjének számító szakember a korosztályok közötti szakadékról beszélt az erdélyi mérnökök két generációját hozva fel példaként. Előadásában bemutatta, hogyan határozta meg az apák és fiaik korosztályának identitását, mentalitását és munkamorálját az, hogy a Ceaușescu-rezsim bukása előtt vagy után végezték-e tanulmányaikat, zajlott-e le szocializációjuk.
A konferencia sajátossága volt még, hogy a Néprajzi Intézet öt hallgatója is előadott a pályázatra beérkező pályamunkákkal kapcsolatos kutatásaikról, reflexióikról. Egyikük, Kucsera Sándor arról beszélt, miért nehéz ezeknek a beadványoknak a bírálata, hiszen míg formai és esztétikai szempontok alapján lehetséges az osztályozás, tartalmilag lehetetlen meghatározni azt, hogy az életutak közül melyik értékes inkább és melyik kevésbé.
Az első pályázat során felhalmozott életutak egy részét a minisztérium két kötetben gyűjtötte össze, és az idei pályázatra érkezett anyagokkal is ez a szándékuk. Azt, hogy a kiadványokban végül mely írások kapnak helyet, a hallgatók értékeléseit alapul véve egy döntőbizottság határozza meg. Az EMMI szerint a köteteket kettős céllal állítják össze. Az egyik, hogy ezzel visszajelzést adjanak az idősek számára, hogy tudatosítsák bennük, felhalmozott tudásanyaguk, életbölcsességük fontos a társadalom számára, és szükség van arra, hogy megszerzett ismereteiket megosszák a fiatalabb generációval. A másik cél természetesen az, hogy a fiatalokkal megismertessék ezeket a történeteket.
Deáky Zita, a Néprajzi Intézet docense elmondta, azért is rendkívül fontos ez a projekt, mert a társadalom mára széttöredezett, és a tudásátadás jóval nehézkesebben megy végbe, mint korábban. Szavai szerint az ismeretek átadása régen spontán módon történt meg, hiszen a családok együtt vagy egymás közelében éltek, a generációk sokkal többet érintkeztek egymással, sokkal erősebb volt közöttük a mindennapi kapcsolat. Ma azonban már a rokonsági kapcsolatok is meggyöngültek, széttöredeznek a családok, egyre inkább elszakadnak egymástól az eltérő generációk, így kevesebb lehetőség nyílik a tapasztalatok, az ismeretek átadására. Emellett a felgyorsult életmód, a fogyasztói társadalom mentalitása azzal jár, hogy az idősebb korosztályok tagjainak kevesebb figyelem és szerep jut a társadalomban. Úgy érezhetik, nincs szükség rájuk, nincs igény arra, hogy megélt tudásukat, felhalmozott tapasztalataikat átadják, holott mindez része múltunknak és közös értékeinknek, amire alapozva éljük a jelenünket, és alapozzuk meg a jövőnket is.