Az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorai

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorai EN

2017

Csiszár Imre (1938)

a BME professor emeritusa, az MTA rendes tagja. 1961-ben szerzett matematikusi diplomát az ELTE-n. Végzése után rögtön a Matematikai Kutató Intézetbe (ma MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutató Intézetbe) került, ahol előbb az Információelméleti Csoportot, majd a Sztochasztika Osztályt vezette. 1972-től 2008-ig egyetemi tanárként dolgozott az ELTE Valószínűségelméleti és Statisztika Tanszékén, emellett a BME-n is tanított. A Rényi Intézet kutatóprofesszor emeritusának kutatásai széles kört ölelnek fel: bár már korai munkái is információelméleti témákkal foglalkoztak, több kiemelkedő eredményt ért el a csoportokon értelmezett valószínűségi mértékek témakörében is. Később jelentős eredményeket mutatott fel a kódelmélet területén is. Körner Jánossal közösen írt könyve a matematikusok több generációjának nyújtott alapvető ismereteket az információelmélet tanulmányozásához. Számos külföldi egyetemen volt vendégprofesszor, munkásságát több hazai és külföldi tudományos díjjal ismerték el.

„A fizikától az információelméletig” című interjúnk itt olvasható. 

Mark Griffiths (1966)

a brit Pszichológiai Társaság tagja. Szakmai érdeklődésének fókuszában a viselkedési addikciók, azon belül elsődlegesen a szerencsejáték- és a videójáték-függőség problémája áll. A témakör egyik legelismertebb kutatója, mintegy 550 referált folyóiratban jelent meg tudományos publikációja, 5 saját könyv és mintegy 140 könyvfejezet fűződik a nevéhez. Tanácsadóként dolgozott a norvég kormány megbízásából, és részt vett az Egyesült Államok szerencsejáték-addikciók hatásával foglalkozó bizottságának munkájában. Az ELTE-vel való kapcsolata túlmutat a doktori hallgatók mentorálásán. Számos további kutatói együttműködés és hallgatói-oktatói csere valósult meg közreműködésével a két egyetem között.

„Igyekszem a megfelelő emberekbe fektetni az energiáimat" című interjúnk itt olvasható. 

Mesterházi Zsuzsanna (1936)

az ELTE professor emeritusa, a gyógypedagógia nemzetközileg is széles körben ismert, iskolateremtő tanára és kutatója. Főigazgatóként ő irányította az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának jogelőd intézményét, majd a 2000-ben bekövetkezett integrációt követően a kar első vezetőjeként sokat tett azért, hogy a gyógypedagógia, a gyógypedagógus-képzés és a gyógypedagógiai kar elnyerje méltó rangját és helyét az ország vezető tudományegyetemének sokszínű képzési és kutatási portfóliójában. Tevékenyen vett részt szaktudománya mindhárom képzési ciklusra kiterjedő, teljes körű képzési spektrumának létrehozásában, először az egyetemi képzés, majd a mesterszak elindításában, később kidolgozta és vezette az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában létrejött Gyógypedagógia programot.

„A gyógypedagógia magát a gyógypedagógust is átalakítja” című interjúnk itt olvasható.

Szabó Miklós (1940)

1963-ban szerzett régészet–latin szakos diplomát az ELTE-n. Pályafutását a Magyar Nemzeti Múzeumban kezdte, majd a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében folytatta. 1978-tól félállásban, 1987-től teljes állásban oktatott a BTK-n, ahol alapjaitól felépítette a klasszika archaeológia szakot. Az 1995-ben alakult Régészettudományi Intézetet tíz évig vezette. 1993-tól két cikluson át volt az ELTE rektora. Legnagyobb eredménye annak az úttörő, és azóta világszerte alkalmazott eljárásnak a kidolgozása, amellyel a klasszika archaeológia módszereit kiterjesztette a kelta művészet vizsgálatára. A franciaországi Bibractéban a vezetésével feltárt kora császárkori fórum és bazilika különös nemzetközi figyelmet kapott.

„Kincsek után Szombathelytől Bibractéig” című interjúnk itt olvasható.

2016

Xu Lin (1954)

Xu Lin a kínai nyelv és kultúra autentikus megismertetése, valamint a kultúrák közötti párbeszéd kialakítása és megvalósítása érdekében folyó nemzetközi együttműködés kiemelkedő egyénisége. Tanulmányait a Fudan Egyetem kémia szakán végezte 1972 és 1975 között, majd közgazdaságtanból szerzett MA fokozatot a Pekingi Tanárképző Egyetemen, jelenleg világszerte kilenc egyetem díszdoktora. 2004 óta a Kínai Nyelvoktatási Tanács (Hanban) igazgatója, melynek célja a kínai nyelv és kultúra megismertetése, valamint a kínai nyelv oktatásának támogatása a világ különböző országaiban. Xu Lin miniszterhelyettes asszony kezdeményezésére az Intézet rendszeresen kap könyvadományokat, amelyek révén folyamatosan gyarapodik nemcsak az Intézet, hanem azon további 43 iskola, illetve egyetem könyvtárának kínai könyv- és tankönyvállománya is, amelyekben az ELTE Konfuciusz Intézet tanárai oktatnak. Fontos szerepet játszott abban is, hogy az Intézetben kifejezetten magyar diákok számára készült tankönyvsorozat.

„Aki jó korban születik, nagy dolgokra képes” című interjúnk itt olvasható.

Klinghammer István (1941) 

az ELTE korábbi rektora, professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a hazai és nemzetközi térképészet vezető személyisége. 1965 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi tanszékének (később: Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének) oktatója, 1971-től adjunktus, majd 1980-tól docens, egyetemi tanári kinevezésére 1987-ben került sor, ugyanekkor kapott tanszékvezetői megbízatást a Térképtudományi Tanszéken. Akadémiai doktori értekezését 1992-ben védte meg. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává választották. 1983–1989, majd 1991–1994 között az ELTE Természettudományi Karának dékánhelyettese volt, közben 1989–1990-ben dékánként tevékenykedett. 1997-től az ELTE rektorhelyettese, 2000-től hat éven át az Egyetem rektora. 2006-ban kapta meg Egyetemünk legmagasabb elismerését, az Eötvös-gyűrűt. 2011-ben a Magyar Köztársaság érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át. 2013 és 2014 között felsőoktatásért felelős államtitkár volt.

„A megbecsülés hihetetlen örömmel tölt el” című interjúnk itt olvasható.

Volker Lipp (1962) 

a göttingeni Georg August Egyetem professzora, a jogi kar korábbi dékánja, a polgári jog és a polgári eljárásjog nemzetközi szinten elismert művelője. 1962-ben született, jelenleg a Polgári Jogi, Polgári Eljárásjogi, Orvosi Jogi és Jogösszehasonlítási Tanszék vezetője, 2000 óta a göttingeni intézmény professzora. Tudományos munkássága rendkívül széles körű: a magánjogi jogterületek és az eljárásjog alapvető problémái mellett a polgári jogi felelősség, az orvosi felelősség, a polgári eljárásjog családjogi vonatkozásai tartoznak központi kutatási területeihez. Az ELTE ÁJK-n kifejtett, immár évtizedes, folyamatos német nyelvű oktatói tevékenysége példaértékű. Oktató résztvevője az ELTE–Göttingen Deutsche Rechtsschulénak, melynek keretében számos ELTE-s hallgató szerzett LLM-fokozatot Göttingenben. Több karközi tudományos konferencia szervezésében közreműködött, valamint társszervezésével három alkalommal tartottak Budapest–Göttingen Nemzetközi- és Európai Polgári Eljárásjogi Csereszemináriumot. 

Αnasztasziosz Ioannisz Metaxasz (1940)

az Athéni Egyetem professor emeritusa, az egyetemen működő Politikatudományi Intézet és Politikai Kommunikáció Laboratórium alapítója, a politikai tudományok professzora. Számos európai és amerikai tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, az athéni Onassis Kulturális Centrum igazgatótanácsának tagja, a Kavafisz Archívum kurátora. Meghatározó szerepe volt abban, hogy az ELTE egykori Szociológia Intézete, később az ELTE TáTK Szociológia Intézete és Kisebbségszociológia Tanszéke, valamint az Athéni Egyetem Politikatudományi Intézete már a kilencvenes évek elejétől oktatási és kutatási együttműködést folytathatott. Az 1995–1999 közötti, első Tempus-programtól kezdve – majd folytatva az Erasmus-programban – intenzív hallgató- és oktatócsere indult meg. A két egyetem a Fokasz Nikosz által vezetett MTA–ELTE Peripato Kutatócsoport Válság és társadalmi innovációk. Magyar–görög összehasonlító társadalmi dinamika című pályázatának keretében is együttműködik.

„Az egyetemek nem adhatják fel a felvilágosodás szellemét” című interjúnk itt olvasható.

Thomas Rauscher (1955) 

a Lipcsei Egyetem professzora, a Külföldi- és Európai Magán- és Eljárásjogi Intézet igazgatója, a nemzetközi magánjog, valamint a nemzetközi, európai és összehasonlító eljárásjog-tudomány világszinten elismert alakja. 1993 óta a Lipcsei Egyetem nemzetközi magánjogász- és eljárásjogász-professzora, valamint ugyanott a Külföldi- és Európai Magán- és Eljárásjogi Intézet megalapítója. Az összehasonlító és az európai polgári eljárásjog vezető kutatója, a vezető német polgári perrendtartás kommentár főszerkesztője, évtizedek óta a sharia egyik vezető európai kutatója, a témával kapcsolatos kutatási eredményeit elsősorban családjogi vonatkozású publikációiban jelentette meg. Fontos szerepe volt abban, hogy szoros kapcsolat alakult ki az ELTE és a Lipcsei Egyetem között. Emellett a Lipcsei Egyetem közreműködésével a Kar Erasmus-kapcsolatainak is egyik úttörője, évtizedek óta az ÁJK vendégoktatója.

2015

Erhard Busek (1941)

osztrák politikus, az Osztrák Köztársaság korábbi alkancellárja, a közép-kelet európai országok egységesítésének meghatározó alakja, a hatvanas évek óta az európai politika fontos szereplője. Az osztrák kormány meghatározó tényezőjeként aktív szerepet vállal az 1989–90 közötti rendszerváltásokban, értékes partnere a budapesti ellenzéki mozgalmaknak és elsőszámú szövetségese a rendszerváltó Németh-kormánynak, ehhez az időszakhoz kötődik az osztrák és magyar tudományos és kulturális kapcsolatok máig élő intézményes megalapozása is. Tudomány- és kutatásügyi, majd oktatási és kulturális miniszter, 1991–95 között alkancellár, és egyben a nagyobbik kormányzópárt, az Osztrák Néppárt (ÖVP) országos elnöke. Később létrehozója lesz a Southeast European Cooperative Initiative programnak, támogatója a cseh, szlovák, lengyel és mindenekelőtt a magyar kultúrpolitikai akcióknak. 2000–2012 között az olasz–osztrák–délkelet-európai kultúrpolitikai programokat szervező Alpbach Fórum elnöke.

„A világ humanitárius értékrendjének alappillére” című interjúnk itt olvasható.

Harmathy Attila (1937)

Széchenyi-díjas jogtudós, egyetemünk professor emeritusa, az összehasonlító polgári jog nemzetközi és hazai szaktekintélye, volt alkotmánybíró (1998–2007), az Állam- és Jogtudományi Kar korábbi dékánja (1990–1993). Egyetemi tanulmányait az ELTE ÁJK-n végezte, részt vett a Cambridge-i Egyetem jogi kurzusán, 1964 és 1967 között elvégezte a strasbourgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Egyetem négy évfolyamát. 1962-től az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott, 1974-től Egyetemünkön másodállású, majd főállású egyetemi docens, 1982-től egyetemi tanár. 1993-ban választották az MTA levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává, 1993 májusa és 1995 februárja között az Akadémia főtitkárhelyettese, 1996-tól 1999-ig alelnöke. Több nemzetközi közös kutatásban vett részt, számos külföldi egyetem vendégprofesszora volt. 2006-ban Utrechtben az Összehasonlító Jogi Világkongresszus, 2010-ben Budapesten az Európai Jogász Fórum egyik főelőadója volt. Számos jogszabály, többek között a Polgári Törvénykönyv és az Akadémiáról szóló törvény előkészítésében és kidolgozásában vett részt.

„A jogi kérdéseket mindig a mindennapos életviszonyokban képzeltem el” című interjúnk itt olvasható.

Janusz K. Kozłowski (1936)

a krakkói Jagelló Egyetem professor emeritusa, a Lengyel Tudományos és Művészeti Akadémia tagja és az Akadémia II. Osztályának elnöke, az Akadémiák Nemzetközi Szövetségének tiszteletbeli elnöke. Több évtizede kitüntetett figyelmet szentel a lengyel–magyar tudományos együttműködésnek, s ezen belül a kétoldalú régészeti kutatási programok folyamatos fenntartásának. Lengyelországon kívül közös kutatási projekteket vezetett Magyarországon, Szlovákiában, Bulgáriában, Törökországban, Görögországban, Egyiptomban és Marokkóban. Fő érdeklődési területe az átmeneti korszakok kérdése: a középső és a felső őskőkor fordulóján a Homo sapiens terjeszkedésével, az őskőkor és az újkőkor fordulóján az élelemtermelő gazdálkodás elterjedésével, az újkőkor és a rézkor fordulóján a társadalmi viszonyok átalakulásával foglalkozik. Ezekhez a kutatásokhoz kapcsolódnak az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének kutatóival együtt végzett magyarországi kutatásai is. Tudományos teljesítményéért számos szakmai megbecsülésben részesült.

„A közös munka mindig gazdagított engem” című interjúnk itt olvasható.

Ron Akehurst

a Sheffieldi Egyetem professzora, az egészség-gazdaságtan, az egészségügyi technológiák értékelésének nemzetközi hírű kutatója. Akehurst professzor alapította a Sheffieldi Egyetemen a világhírű School of Health and Related Research kutatóintézetet, alapító tagja volt a National Institute of Clinical Excelllence-nek, az Egyesült Királyság egészségügyi technológiákat értékelő központjának, amely számos ország számára jelent igazodási pontot. A TáTK Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék 2010-ben alapított Nemzetközi Tanácsadó Testületének első elnökeként évtizedes nemzetközi tapasztalataival segítette a Tanszék oktatási stratégiájának kialakítását, az Egészségpolitika Tervezés és Finanszírozás mesterszak elindítását, jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a képzés tartalmát e tanévtől kezdve az alacsony és közepes jövedelmű országok egészségügyére reflektáló, angol nyelvű nemzetközi képzéssé alakítsák.

„Rengeteg munka áll előttünk” című interjúnk itt olvasható.

David Andreu

a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem professzora. Tudományos munkásságát a szerves kémia, a biomolekuláris kémia, a gyógyszer- és immunkémia területén fejti ki. Munkásságának kiemelkedő területe a szintetikus antigének kutatása, olyan fehérje- és peptid alapú vegyületek létrehozása, amelyek alkalmasak mesterséges vakcinaként, illetve diagnosztikumként a száj- és körömfájás, a herpes simplex virus illetve a HIV-1 vírus elleni immunitás kialakítására, illetve a fertőzések korai kimutatására. Elévülhetetlen érdemei vannak az első magyarországi – egyben első ELTE-s részvétellel létrehozott – EU-Tempus program (1991–1994) konzorcium létrehozásában, amelyben a TTK Szerves Kémiai Tanszék, a Nottinghami Egyetem és a Barcelonai Egyetem vett részt, valamint 2001 és 2005 között Egyetemünk professzorainak témavezetésével és Andreu professzor laboratóriumának közreműködésével valósult meg az EU Cost Chemistry program is. Számos alkalommal volt vendégoktató az ELTE-n.

„Tisztesség, türelem és erőfeszítés” című interjúnk itt olvasható.

Rainer Pitschas (1944)

a Német Közigazgatás-tudományi Egyetem (Speyer) professor emeritusa a német és az európai közigazgatás-tudomány és közigazgatási jogtudomány elismert képviselője. A szociális és egészségügyi jog egyik legkiválóbb ismerője Németországban. Számos európai és ázsiai ország közigazgatási rendszerének megújításában és modernizálásában vett részt. Pitschas professzor az ÁJK-val – kutatási területeire figyelemmel elsősorban a Közigazgatási Jogi Tanszékkel – az 1990-es évek második fele óta épített ki szorosabb kapcsolatokat, segítségével lehetőség nyílt több egyetemi kolléga speyeri továbbképzésére és a tudományos együttműködés megerősítésére. Emellett értékes szakirodalmi művek adományozásával is segítette a Közigazgatási Jogi Tanszék munkáját.

„A gyakorlati tapasztalatok teljesebbé teszik a tudományos teljesítményt” című interjúnk itt olvasható.

Pertti Torstila (1946)

évtizedek óta dolgozik a magyar-finn kapcsolatok erősítéséért: 1976 és 1978 között a budapesti finn nagykövetség titkáraként, 1992 és 1996 között nagykövetként. Hazai nagyköveti megbízatásának lejártát követően 1996 és 2000 között a finn külügyminisztérium politikai igazgatója, majd helyettes államtitkára volt. 2002 és 2006 között Finnország stockholmi nagykövete, 2006-tól pedig a finn külügyminisztérium politikai államtitkára. 2014. március 1-jén vonult nyugdíjba. Budapesti nagyköveti megbízatásának végén, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült.

„Újra mozgásba kell lendíteni Európát” címmel készített interjúnk itt olvasható.

Mario Vargas Llosa (1936)

az egyik legismertebb és legtekintélyesebb latin-amerikai író. A kortárs próza egyik meghatározó alkotója az 1960-as évek óta ismert a hazai olvasóközönség előtt: a kezdetektől nemcsak az olvasók fordultak érdeklődéssel művei felé, hanem a hazánkban kibontakozóban lévő hispán filológia képviselői is. 2010-es Nobel-díját az indoklás szerint a hatalmi berendezkedés feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért kapta. Mario Vargas Llosa több alkalommal járt Magyarországon, legutóbb 2003-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként. Kiválóságát már korábban olyan irodalmi díjak sorával ismerték el, mint a Cervantes-díj, a Rómulo Gallegos-díj, a Német Könyvkiadók Békedíja, az Asztúria Hercege díj és a Jeruzsálem-díj. Mario Vargas Llosa munkássága a Bölcsészettudományi Kar Spanyol Tanszékén közel ötven éve tananyag, oktatóink és hallgatóink monográfiákban, tanulmányokban, illetve szakdolgozatokban elemezték munkásságát, és tanszékünk volt hallgatói közül többen fordították és fordítják.

2014

Paolo Aureliano Becchi (1955)

a Genovai Egyetem és a Luzerni Egyetem Jogi Karának professzora. A német jogtudomány eredményeinek ismert közvetítője, értelmezője hazájában. A felvilágosodás kori jogfilozófia és a bioetika terén könyveivel, konferencia-előadásaival jelentős nemzetközi hírnevet szerzett. Hegel tanulmányozása tudományos pályafutását napjainkig végigkíséri. Hegel fordításai és elemzései az olasz jogfilozófiai élet kiemelkedő teljesítményei. Becchi tudományos és oktatási kapcsolatai az ELTE jogi karával egy évtizedre nyúlnak vissza, rendszeresen tartott előadást és doktori kurzust hallgatóinknak jogtörténeti, jogfilozófia témákban.

„Hegel hatásától a bioetikáig” című interjúnk itt olvasható.

Robert John Weston Evans (1943)

történészprofesszor az utóbbi években az Oxfordi Egyetemen az Oriel College tanára és a modern történelem Regius Professora volt. Munkásságának középpontjában a Habsburg Birodalom 1526 és 1918 közötti története áll, a magyar történelem egyik legismertebb és legtekintélyesebb külföldi kutatója. Tanulmányaiban különös figyelmet szentel a nyelv szerepének a történelmi fejlődés során. Jelenleg elsősorban Magyarország 1740–1945 közötti történetével foglalkozik. Oxfordban jelentős magyar kört épített fel, kiterjedt támogatást adott a Nagy-Britanniába látogató magyar kutatóknak, egyetemi hallgatóknak, 1987-ben támogatta az oxfordi Magyar Társaság létrehozását és annak működését mindvégig segítette.

„Mindig az ELTE szerepelt első helyen magyar kollégáim hálózatában” címmel készített interjúnk itt olvasható.

Viktor Lechta (1948)

a szlovákiai logopédus-képzés megteremtője, a pozsonyi orvostudományi egyetem klinikai logopédus-képzésének létrehozója, a szlovák gyógypedagógiai társaság alelnöke. Pályafutása során vendégprofesszora volt a budapesti, a müncheni, a bécsi, a krakkói és a prágai egyetemnek. 2006-tól a Nagyszombati Egyetem neveléstudományi tanszékének professzora. Kutatási területei között az atipikus nonverbális viselkedés, a kommunikációs képességek zavarainak diagnosztikája, a beszédzavarok integratív terápiája, az inkluzív nevelés elmélete és gyakorlati megvalósításának feltételrendszere szerepelt. Egyetemista korától kezdve szoros kapcsolatot ápolt a magyar gyógypedagógiával.

„A magyar és szlovák gyógypedagógusok kapcsolatai töretlenek” című interjúnk itt olvasható.

T. Sós Vera (1930)

1952-ben szerzett diplomát az ELTE-n, 1987-ig az Analízis I. Tanszék oktatója, az utolsó 5 évben tanszékvezetője volt. Jelentős szerepet játszott az 1961-ben létrehozott matematikus szak struktúrájának és tárgyainak kialakításában. Évtizedekig oktatott bevezető analízis főkurzusokat matematikusoknak, fizikusoknak illetve matematika tanároknak. Oktatási szemlélete, egyénisége rajongva tisztelt, legendás oktatóvá tették. Egyetemi jegyzetei, könyvei a mai napig nélkülözhetetlenek az ELTE-n folyó matematika oktatásban. Kutatómunkáját elsősorban a számelméletben és a kombinatorikában végzi. Jelenleg a világon a kombinatorika egyik legismertebb kutatója.

„A kutatás hivatás, szenvedély” című interjúnk itt olvasható.          

Heinz-Elmar Tenorth (1944)

a berlini Humboldt Egyetem tanszékvezető professzora, 2003-tól professzor emeritusa, a neveléstudomány nemzetközi hírű, iskolateremtő személyisége, szakterülete a történeti pedagógia. Közel két évtizedes szakmai együttműködés köti az ELTE-hez, a közös kutatómunka a neveléstudomány tudománytörténete mellett különböző pedagógiai történeti antropológiai témákra, valamint a tanári professzió összehasonlító történeti-pedagógiai vizsgálatára irányult. Tenorth professzornak jelentős szerepe volt a tanszéken folyó nemzetközi recepciós hatásokra fókuszáló neveléstudomány-történeti kutatások módszertani megalapozásában is.

„Kiemelkedő jelentőségűek az ELTE-s szakmai kapcsolataim” címmel készített interjúnk itt olvasható.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorai (1847–2017)
Honorary Doctors of Eötvös Loránd University (1847–2017)