A hatvanhat évvel ezelőtt történtekben jelentős szerepük volt az ELTE akkori polgárainak. A hallgatók a rektori vezetéssel közösen vonultak fel október 23-án, a budapesti diákság mozgósításában fontos szerepet töltöttek be a karokon megalapított forradalmi diákbizottságok. Oktatók álltak ki az egyetemi autonómiáért, így vesztette életét I. Tóth Zoltán dékán. Az Egyetemi Könyvtárban mindmáig előkerülnek adalékok 1956 történetéhez. 

"Az ötvenes évek elnyomó intézkedései, a felvételi rendszer igazságtalanságai, az ideológiai diktatúra az egyetemi ifjúságban hatalmas elégedetlenséget váltottak ki. Sztálin halála után már mutatkozott némi enyhülés, de az igazi változások 1956 tavaszán, nyarán kezdődtek. Az oktatók és a hallgatók úgy gondolták, lehetőség teremtődik az egyetemi élet helyreállítására, az egyetemi vitaesteken a szükséges reformokról tárgyaltak. A Petőfi Kör rendezvényeinek jó része az egyetemen zajlott, így érthető, hogy 1956. október 23-án a forradalmat elindító felvonuláson az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatói haladtak az első sorokban" – írja Szögi László az Egyetem történetét feldolgozó könyvében.

Budapest, Margit híd 1956. október 23-án délután 

A Rektori Tanács foglalkozott az október 23-án délután 3 órára tervezett felvonulás kérdésével, és – mérlegelve a helyzet különféle oldalait – arra a meggyőződésre jutott, hogy „bár a veszélyek, amelyek ilyen tömegdemonstrációból szükségképp adódnak, reálisak, ennek ellenére az ilyen tömegtüntetést megakadályozni nem lehet, és ez nem is volna helyes. A felvonuláson az Egyetem vezetése – a rektorral az élen – részt fog venni.” (Az ELTE Rektori Tanácsának 1956. október 23-án hozott határozata)

A hallgatók és a rektori vezetés közösen vonultak fel október 23-án, a budapesti diákság mozgósításában fontos szerepet töltöttek be a karokon megalapított forradalmi diákbizottságok. A tanítás október 24-től szünetelt, a vezetés október 31-én mondott le, az őket váltó Egyetemi Forradalmi Tanács (Egyed László és Molnár Gyula vezetésével) azonban mindössze egyszer ülésezett. 

Az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság szócsöve az Egyetemi Ifjúság lett. Az újság eredetileg az ELTE hetilapja volt és Tudományegyetem címmel jelent meg, nevét 1955-ben változtatták meg. 1956. október 25-én a hallgatókból álló szerkesztőség úgy döntött, hogy a lapot a forradalom szolgálatába állítja. Az első szám október 28-án került ki az utcára, és néhány nap alatt a forradalom egyik népszerű újságja lett.

A történelmi eseményekben a Egyetem diákjai és oktatói meghatározó módon vettek részt. Az ELTE TTK Természettudományi Kommunikáció és UNESCO Multimédiapedagógia Központ Videostúdiója 2005-ben készített Eötvenhat címmel filmet, amelyben az előzményekre és a forradalom kitöréséhez vezető úton vállalt szerepükre emlékeznek a Kolhoz Kör tagjai, a Tiszta Szívvel című korabeli diáklap szerkesztői, felidézve az október 23-át megelőző pár év hangulatát és a politikai diktátumokra nemet mondó oktatók és diákok gondolkodását.

A filmben megelevenedik I. Tóth Zoltán alakja is, aki a Történettudományi Kar dékánjaként október 25-én az egyetemi oktatók nyilatkozatát vitte a pártközpontba, és az épület előtt lelőtték. A forradalom mártírjává vált tudós történész emlékét az I. Tóth Zoltán Kör őrzi máig.

"Az események sodrában komolyabb reformtervek kidolgozására nem maradt idő. A korábban részekre szabdalt karok egyesültek, és ezt a forradalom leverése után is érvényben hagyták. Az Egyetemi Könyvtárban dolgozó Bibó István az utolsó Nagy Imre-kormányban államminiszter lett, és híres nyilatkozata miatt, amelyben elítélte a szovjet agressziót, később súlyos börtönbüntetést szenvedett. Az Egyetemen forradalmi bizottság alakult, amely többek között a régi egyetemi autonómia visszaállítását javasolta. E terveket a rektor, Világhy Miklós is pártolta, ezért őt 1957-ben leváltották" – írja Szögi László.

"Véres zászlós" tüntetés 1956. október 25-én délután: háttérben az Egyetemi Könyvtár épülete (Forrás: Fortepan)

"Az 1956-os forradalom elfojtása után megkezdődött a szocialista rendszer konszolidálása. Az egyetemen az utolsó eljárások 1958-ra lezárultak. Néhány tanárt és több diákot elbocsátottak, de később nem került sor újabb retorziókra – írja Szögi László. – Az új helyzetben meg kellett találni azt az utat, amelyen egy jobb egyetemi struktúra és magasabb szintű képzés jöhetett létre. A felsőoktatás-politika alapvető változáson ment keresztül. A politika beleszólása az egyetem belső életébe sokkal kifinomultabb lett, így az előzőnél szabadabb és tudományosabb egyetemi élet kialakítására volt lehetőség."

A forradalom leverését követően az Egyetemi Könyvtár vezetői az eseményekről beszámoló lapokat zárt raktárban, felcímkézetlen dobozokban helyezték el, így a dobozokról csak a könyvtárosok és egy-két „baráti” kutató tudhatott. A titkosított és elzárt '56-os lapgyűjteményt (amelyben sok érdekes és néha ritka budapesti és vidéki lap megtalálható) a Könyvtár 2017-ben digitalizálta és tette fel a netre, azóta szabadon kutatható. Az elkülönítés pozitív hozadéka, hogy minden lap kiváló állapotban maradt fenn, hiszen jóformán senki sem nyúlt hozzájuk az évek során. 

A Könyvtár munkatársai mindmáig találnak érdekes adalékokat az Egyetem forradalmi múltjának megismeréséhez. A történelem néha a könyvtárközi kölcsönzésben bukkan fel. 1956-ban Körmendről kértek Diderot- és Rousseau-köteteket. A kis cédula hátlapján a könyvtárosok felfedeztek egy ceruzával írt mondatot (a kép jobb oldalán látható): "a közbejött események miatt a könyvet nem küldhettük el". Az október 11-i dátum senkit ne tévesszen meg – akkor adhatták postára Körmenden a kérést, és mire az feljutott Pestre, mire hozzákezdtek volna a teljesítéshez, október 23. lett.