Pandémia, energiaválság és háborús környezet – ritkán jut egy egyetemi vezetőnek ennyire összetett időszak. Mégis stabilizálni, sőt fejlődési pályára állítani az ELTE BTK-t: ezt tekinti az elmúlt öt év legnagyobb eredményének Bartus Dávid dékán, aki újabb ciklusát már egy tudatosan építkező, a mesterséges intelligencia és a munkaerőpiaci igények felé nyitó, modern bölcsészkar megvalósításának szentelné.
Dékán Úr, hogy értékeli az előző dékáni ciklust, milyen eredményeket sikerült elérni az elmúlt öt évben?
Az előző dékáni ciklus – 2021. február 1. és 2026. január 31. között – nagyon speciális időszakra esett. A Covid alatt kezdődött – aminek köszönhetően én vagyok a Kar most már közel 400 éves történetének az első és remélhetőleg utolsó olyan dékánja, akit online választottak meg a pandémia alatt –, és ez rányomta a bélyegét az egész tervezési folyamatra, illetve a lehetőségekre is. A dékáni ciklus első egy éve főként a pandémia okozta helyzet kezeléséről szólt, mely lekötötte kapacitásaink jelentős részét.
Ezt követően, 2022-ben azt gondoltuk, hogy fellélegezhetünk, majd jött az energiaválság és a háborús helyzet, folyamatosan nehezítve a dolgunkat. Voltak energiatakarékosság miatti épületbezárások, hosszú távú terveinket pedig felülírta a rövid távú problémák kezelése. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem voltak terveink, csak nem feltétlenül azokat tudtuk megvalósítani, amiket a dékáni ciklus előtt kitaláltunk, hanem azok dinamikus változatait.
Mindenképpen nagy eredmény, hogy sikerült ezt az ötéves időszakot úgy átvészelni, pandémiával, háborúval, energiaválsággal együtt, hogy a Kar nemhogy nem rokkant bele, hanem fejlődni tudott.
Miben látja ezt a fejlődést?
2019 elején még olyan szintű költségvetési problémákkal küzdöttünk, amelyek következtében kényszerű nyugdíjazásokat és elbocsátásokat kellett végrehajtani. Mindennapi volt a félelem, hogy a költségvetési egyensúly teljesen felborul. Mostanra elértünk oda, hogy az ELTE karai közül abszolút számban az egyik legjobb anyagi helyzetben lévő fakultás vagyunk, bár hozzá kell tenni, hogy a bölcsészkar nagysága miatt a relatív pozíciónk nem feltétlenül ezt tükrözi.
Nagyon stabil a működésünk, fel sem merül, hogy bárkit költségvetési okok miatt el kelljen bocsátani, inkább a fejlődés és a bővülés irányába tartunk. Nagy eredmény az is, hogy a Kar meg tudta őrizni az önállóságát, stabilitását nemcsak pénzügyileg, hanem a képzés tekintetében is. Egyetlen egy képzésünket sem kellett megszüntetnünk, és nem csökkent a hallgatói létszámunk, sőt folyamatosan növekszik az érdeklődés irántunk.
Az elmúlt öt évben is nagyon sok nemzetközi projektben, nemzetközi pályázatban tudtunk részt venni, kutatási kapcsolatokat építettünk és a nemzetközi hallgatóink létszáma is folyamatosan nőtt. Úgyhogy azt gondolom, hogy azok a főbb ismérvek, amik egy egyetemet, egy kart meghatároznak – mint a gazdasági stabilitás, a hallgatói létszám, a hallgatói népszerűség, a nemzetközi hallgatók száma, a tudományos kapcsolatok, a projektek –, mind fejlődtek az elmúlt időszakban.
Igyekeztünk továbbá az oktatói és hallgatói szolgáltatásokat is egyrészt transzparenssé tenni, másrészt pedig fejleszteni. Olyan lehetőségek nyíltak meg még tudományos dékánhelyettesi időszakom idején Sonkoly Gábor dékánsága alatt, amik korábban nem voltak, az elmúlt években pedig növelni tudtuk az erre szánt forrásokat, mind a kiváló publikációk pénzügyi támogatását, mind pedig a különböző utazási pályázatokat a kari tudományos pályázat keretében. Mindemellett
a közelmúltban elindult annak tervezése is, hogy miként lehetne élhetőbbé tenni a campust.
Összességében tehát azt gondolom, hogy a körülményekhez képest kimondottan sikeresnek vehetjük az ELTE BTK szempontjából ezt az időszakot.
Újabb ötéves ciklusra kapott felhatalmazást. Most, hogy a koronavírus-járvány nem nehezíti a helyzetet, lehet nagyobb vagy hosszabb távú terveket is megfogalmazni?
Annyiban kicsit könnyebb a második ciklus, hogy egy jól sikerült ötéves periódus után földrengésszerű változásokat nem érdemes tervezni. Azt az utat szeretnénk tovább vinni a gazdasági tervezés, az oktatás, a nemzetköziesítés, a tudományos élet szempontjából, amikről az elmúlt öt évben már bizonyítást nyert, hogy működőképesek. Legfeljebb kisebb-nagyobb szervezeti átalakításokkal igyekszünk tovább stabilizálni a Kar működését.
Továbbra is nagyon fontos cél a hallgatói létszám megtartása, a gazdasági helyzet megszilárdítása, valamint kiemelt szerepet kap a nemzetköziesítés is.
De nem csak a nemzetközi hallgatók számát szeretnénk növelni, hanem a számukra nyújtott szolgáltatások színvonalát is emelni. Ez természetesen a magyar hallgatókra is vonatkozik. A tudományos tevékenységünk eddig is kimagasló volt, ezt a szintet kívánjuk megőrizni, sőt tovább fejleszteni. Már az előző időszakban is igyekeztünk a nagyon tradicionális, nagyon régi és nagy értéket képviselő képzési portfóliónkat frissíteni úgy, hogy megtartjuk a régi elemeket, de közben újakkal bővítjük.
Ilyen volt az elmúlt ciklus végén a kultúrák közötti üzleti kommunikáció mesterszak bevezetése, ami kimondottan azokat célozza, akik nem a tradicionális bölcsész területeken akarnak majd elhelyezkedni, hanem a munkaerőpiac felé orientálódnak, és a bölcsész szemléletet szeretnék ötvözni egy gazdasági képzés nyújtotta előnyökkel. Jelenleg azon gondolkozunk, hogy milyen olyan új képzéseket tudunk indítani a következő években, melyek sokkal jobban nyitnak a munkaerőpiac felé, sokkal modernebb készségeket adnak a hallgatók kezébe.
Nem lehet elmenni a mesterséges intelligencia kérdése mellett sem, ami most mindent meghatároz. Jelenleg is zajlanak az előkészítő munkák, hogyan tudjuk a képzésbe, a kutatásba, akár a szervezeti egységek szintjén is beépíteni az AI minél magasabb szintű jelenlétét. Ez első ránézésre úgy tűnhet, hogy távol áll a bölcsészettől, de valójában nem.
A mesterséges intelligenciának két nagy oldala van. Az egyik a mérnöki, informatikai része, tehát a hardver, illetve a szoftver, amit meg kell építeni, fenn kell tartani, programozni kell. A másik nagyon-nagyon fontos, és talán a legtöbbünk számára sokkal közelebb álló terület az MI használata az oktatásban, a kutatásban, a mindennapi életben.
A szabályozás, az etikai kérdések és maga a kommunikáció a mesterséges intelligenciával tipikusan bölcsészkészségeket igényel, hiszen mindig nyelvi modellként hivatkozunk a generatív mesterséges intelligenciára,
tehát nagyon sokat számít az, hogyan tud vele kommunikálni valaki.
Ezen a ponton van nagyon komoly szerepe a bölcsészettudományoknak. Ezért is törekszünk ezeket a területeket minél jobban beépíteni az életünkbe és egy ténylegesen XXI. századi bölcsészkar irányába haladni.
Kiemelt feladatnak tekintjük a campus fejlesztési projekt folytatását, aminek az első üteme már szinte a megvalósulás fázisában van. A parkolási rendszer átalakításával sokkal több zöldfelület és közösségi tér kerül kialakításra a Trefort-kertben. A tervek szerint szeptember elsejétől egy sokkal élhetőbb campuson várjuk majd a hallgatókat, az oktatókat és munkatársainkat.
A következő évekre egyéb beruházási terveket is ütemeztünk, például a több fázisban megvalósuló campusátalakítás mellett rövid távú terveink között szerepel egy, a korábbihoz hasonló volumenű menza kialakítása is. Vannak már ötleteink ennek megvalósítására, reméljük, a következő évben erre is sor kerül. Céljaink tehát vannak bőven, ráadásuk mindig születnek újabb és újabb ötletek, például a hétindító hétfői kari vezetői értekezleteken is mindig kitalálunk valami újat.
Mely területeken szeretné leginkább erősíteni a Kar versenyképességét?
Nehéz kérdés, mert sok ilyen van. Volt már szó a közösségi tér kérdésről, azt gondolom, lényeges, hogy hallgatóink sok időt töltsenek itt a campuson. Vannak olyan egyetemek, olyan karok, ahol ez nem prioritás, és inkább a távoktatásban hisznek. A mi hagyományainkhoz az illik leginkább, hogy a hallgatók itt legyenek a campuson, és ehhez
egy minél élhetőbb, minél zöldebb, minél „hallgatóbarátabb” campust kell kialakítani az udvaron és az épületeken belül is.
A H6TNY8LC közösségi tér megújult formában már felköltözött a főépület földszintjére, de szeretnénk megtalálni a könyvtárak szerepét is az új hallgatói életútban, mert manapság teljesen másként használják a könyvtárakat a hallgatók, mint régen. Igyekszünk kicsit más funkciókat adni ezeknek a helyiségeknek, és visszaszoktatni a hallgatókat a könyvtárba, hogy ott is otthon érezzék magukat. Minden hallgatói szolgáltatást próbálunk azon a szinten megőrizni, ahogy korábban működött, ahogy a különböző támogató szolgáltatásainkat is, mint a HELP program, a SHÜTI vagy a kari pszichológus lehetősége. A legfontosabb talán a Hallgatói Önkormányzattal való nagyon szoros együttműködés, ami az elmúlt öt évben is példaértékű volt, és bízunk benne, hogy a következő időszakban is hasonlóan sikeres lesz.
A karvezetésben csak az általános dékánhelyettesi pozícióban történt személyi változás, viszont maga a pozíció kicsit átalakult. Mit jelent az új dékánhelyettesi szerepkörben a tanárképzési fókusz?
Az új pozíciót az indokolta, hogy Horn Ildikó dékánhelyettes asszony tudományos rektorhelyettesként folytatja február 1-től a munkáját és azt gondoltuk, hogy most jött el az idő arra, hogy az általános dékánhelyettesi pozíciót megtöltsük valami speciálisabb funkcióval is. A tanárképzés természetesen képviselve volt a korábbi vezetésben is, hiszen az oktatási ügyek dékánhelyettese eddig is foglalkozott ezzel a területtel.
Úgy éreztük, itt az ideje, hogy a tanárképzés kiemelt szerepet kapjon, egy dedikált dékánhelyettesi képviselővel Vaderna Gábor személyében.
Mi vagyunk a legrégebbi, legnagyobb és legjobb tanárképző intézmény Magyarországon, és elképzelhető, hogy a tágabb régióban is, ami nyilvánvalóan felelősséggel jár. Igyekszünk ezt a szerepünket megőrizni, és megfelelni azoknak az elvárásoknak, amit a hallgatók irántunk támasztanak. Szerencsére nagyon népszerűek a tanárszakjaink, rengetegen jelentkeznek tanárképzésre, az ő képviseletüket szeretnénk egy kicsit láthatóbbá tenni. Vaderna Gábor fiatal kora ellenére veteránnak számít ebben a témában, hiszen minden létező területen jelen van, mint oktató a tanárképzésben, intézetigazgató-helyettesként adminisztratív ügyekre is rálát, a tanárképzéssel és pedagógusképzéssel kapcsolatos ügyekben pedig korábban is nagyon proaktív tevékenységet folytatott itt a Karon. Nagyon bízom benne, hogy az új felállásban még hatékonyabban fogjuk tudni ezt a területet is képviselni.
A mindennapok rengeteg teendője mellett mire jut ideje, amikor nem a dékáni teendőit látja el?
Érdekes ez a kérdés, hiszen attól, hogy valakiből dékán lesz, nem adja fel az eredeti pozícióját sem. Én tanszékvezető egyetemi docensként az Ókori Régészeti Tanszéken dolgozom, és ugyanúgy oktatok, kutatok, szakdolgozati témát vezetek, doktoranduszokkal foglalkozom, bizottságokban ülök, nyári gyakorlatot irányítok és ugyanazt csinálom, mint bármelyik másik oktató. Mindezek kicsit persze háttérbe szorultak a dékánság mellett, ami egy kvázi 0-24 órás munka.
Amikor nem dékánként tevékenykedem, próbálom a „másik munkámat” csinálni, azaz régészkedni. Amikor pedig valamilyen csoda folytán van egy kis szabadidőm, akkor igyekszem sportolni, mert muszáj a fizikai fittséget fenntartani a rengeteg irodai munka mellett. Általában falat mászni szoktam, futni és néha bokszolni, de mostanában a falmászás az elsődleges. És amikor ezekkel végzek, akkor próbálok zenélni, különböző zenekarokban és hangszereken, zongorán, dobon, gitáron.
Fotó: MTI/Krizsán Csaba
A programozás is szerepel még a hobbijai között?
A programozást inkább a munka részének tekintem. A régészet mellett még jóval korábban sok programozást tanultam, és van is ilyen irányú középfokú végzettségem. Szabadidőmben nem nagyon van időm ezzel foglalkozni, viszont a dékáni és a régészeti munkámnak nagyon jelentős részét teszi ki az, hogy különböző informatikai megoldásokat fejlesztek a felmerülő problémákra. A dékáni munka kapcsán éppen most fejeztem be a kari tudománymetriai értékelő rendszer újra programozását és teljes refaktorálását, a régészeti területen pedig folyamatosan van olyan ásatási adatbázis-fejlesztés vagy olyan, más kutatási projekthez kapcsolódó, általában adatbázisalapú fejlesztés, ami programozási feladatokat ró rám. Ebben is elég jól lehet már az AI-ra támaszkodni, mert nagyon meggyorsult a fejlesztés, amióta kiváló támogató alkalmazások vannak.