A tatai Kálvária-dombon és szomszédságában kialakított Geológus Kert területén látható emléktábla dr. Fülöp József (1927–1994) akadémikus, egyetemi tanár emléke előtt tiszteleg, aki a magyar földtudomány és a geológiai ismeretterjesztés meghatározó alakja volt, egyben a Geológus Kert alapítója és éveken keresztül vezetője. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kezdeményezésére készült emléktáblát 1999-ben állították.
A polírozott jura korú vörös mészkőből készült emléktáblát négy fém rögzítőelem erősíti a területre jellemző, szintén jura korú vörös mészkő monolithoz, amelynek egyenetlen felülete egy időhorizontot tükröz, jelképezve ezzel a múlt és jelen korok kapcsolódását. Központi részén olvasható a megemlékezés szövege, amely Fülöp Józsefet a „hazai földtani kutatás kiemelkedő személyiségeként” és a Kálvária-dombi Geológus Kert alapítójaként méltatja.
Az emléktábla felső részén egy, nem a kőzetből származó ammonitesz fosszília emelkedik ki a táblából. Az ősmaradvány nem csupán dekoratív elem, hanem a földtudomány egyik ismert jelképe is, amely szimbolikusan utal Fülöp József tudományos életművére és a geológiai örökséghez való kapcsolódására.
Fülöp József (1927–1994), a későbbi állami díjas geológus, egyetemi tanár, a földtudományok doktora és a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1946-ban iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz-közgazdaságtan tanárszakára. Érdeklődése azonban hamar a földtudományok felé fordult. 1948-tól már demonstrátorként dolgozott a Földtani Tanszéken, és 1952-ben geológus oklevél megszerzésével fejezte be tanulmányait, amivel egyidejűleg tanársegédként kezdett oktatni. Sorsa ettől fogva, kis megszakításokkal, összefonódott egyetemünk történetével.
Pályafutása során számos tisztséget töltött be. Már igen fiatalon, 1954–1956 között a Minisztertanács Titkársága ipari osztályán geológus szakelőadó volt. Az utóbbi évtől a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatóhelyetteseként, 1958-tól 1969-ig pedig annak igazgatójaként tevékenykedett, majd 1968-tól 1984-ig a Központi Földtani Hivatal elnöki teendőit látta el. Onnan vezetett útja az ELTE rektori székébe, amelyet két cikluson keresztül,1990-ig foglalt el.
Egyetemi tanári kinevezését 1970-ben kapta meg. 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választották. Nevéhez fűződik egyebek mellett a Magyar Rektori Konferencia életre hívása, valamint az MTA Földtani Tanszéki Kutatócsoport és az Acta Geologica Hungarica nevű szakfolyóirat megalapítása.
Széles körű szakmai és tudományszervezői tevékenységéről máig is alapmunkának tekinthető monográfiái tanúskodnak, a földtani természetvédelem terén kifejtett tevékenysége pedig bízvást úttörő jelentőségűnek tartható. Az ott feltárt geológiai és ősrégészeti értékek miatt javaslatára nyilvánították országos jelentőségű védett területté 1958-ban a tatai Kálvária-domb, 1976-ban pedig a sümegi Mogyorós-domb egy részét. Ugyancsak kiemelkedő eredménye az utóbbi szomszédságában lévő, három magyarországi egyetem geológus és geofizikus hallgatói közös nyári terepgyakorlatának otthonaként szolgált, nagyon színvonalas sümegi oktatóbázis létrehozása.
A Tatai Geológus Kert (teljes nevén ELTE Tatai Geológus Kert – Természetvédelmi Terület és Szabadtéri Geológiai Muzeális Közgyűjtemény) 1976-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, így 2026-ban fennállásának 50. évfordulóját ünnepli. Az emléktábla egy kiváló geológus és egyetemi oktató emlékét őrzi, valamint a hazai geológiai kutatás, ismeretterjesztés és örökségvédelem egy fontos korszakának kézzelfogható emléke is. Az emléktábla minden nagyobb ünnepség központi eleme, amelyet a természetvédelmi területté nyilvánítás 50. évfordulója alkalmából is ünnepélyesen megkoszorúzott az utókor, és idén a nagyközönség előtti nyilvános megnyitás 50. évfordulóján, 2026. szeptember 11-én, az egyetem vezetősége, Tata város prominens személyei, tudományos szervezetek és a minisztériumi felügyelet képviselői jelenlétében a megemlékezés legfontosabb pontja volt.
Szöveg: Felkerné dr. Kóthay Klára
Fotó: Szente István