2026. október 17-én rendezték meg a VII. Oktatásinformatika a felsőoktatásban konferenciát, amelynek középpontjában a mesterséges intelligencia oktatási alkalmazása, a tanulóközpontú tartalomfejlesztés és a kreatív digitális megoldások álltak. A rendezvény emellett lehetőséget teremtett a szakmai tapasztalatcserére, az inspiráló párbeszédekre és az innovatív oktatásfejlesztési gyakorlatok megismerésére.
Hogyan lehet a digitális technológiából valódi tanulási élmény? Miként változtatja meg a mesterséges intelligencia az egyetemi oktatást, és hol marad mindebben az emberi gondolkodás, a pedagógiai tudatosság és a személyes kapcsolódás? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a VII. Oktatásinformatika a felsőoktatásban konferencia és szakkiállítás, amelynek idei mottója – Új utak a tanulástámogató tartalomfejlesztésben – egy folyamatosan változó, izgalmas szakmai terület legfontosabb kihívásaira irányította a figyelmet.
A rendezvény egyértelművé tette: a felsőoktatás digitális megújulása nem egyszerűen új eszközök bevezetéséről szól. Sokkal inkább arról, hogyan tanítunk, hogyan tanulunk, és miként teremthetünk olyan környezetet, amelyben a technológia valóban az eredményes tanulást szolgálja.
A technológia önmagában még nem megoldás
A konferencia plenáris előadásai már a nap elején kijelölték a legfontosabb gondolati irányokat. Dr. habil. Horváth László a digitális transzformáció tartalomfejlesztésre gyakorolt pedagógiai hatásait, Dr. Prantner Csilla pedig a tanulóközpontú tananyagkészítés és a UX/UI-tervezés összekapcsolásának lehetőségeit helyezte fókuszba.
A két téma közös üzenete különösen aktuális: nem elég, ha egy tananyag digitális formában érhető el. Annak használhatónak, átláthatónak, hozzáférhetőnek és a tanulási célokhoz illeszkedőnek is kell lennie. A digitális oktatás minőségét ugyanis nem a felhasznált eszközök száma, hanem az határozza meg, hogy azok mennyiben segítik a megértést, az önálló munkát és az elmélyült tanulást.
Mesterséges intelligencia – lehetőség, kihívás és közös gondolkodás
Ha volt téma, amely szinte minden programelemben visszaköszönt, az a mesterséges intelligencia volt. Nem véletlenül: az MI egyszerre kínál új lehetőségeket a tananyagfejlesztésben, a személyre szabott tanulástámogatásban és az oktatási folyamatok megújításában, miközben komoly kérdéseket vet fel az értékelésről, a kritikai gondolkodásról és az oktatói szerepről is.
Dr. habil. Ollé János, A hallgatói digitális tartalomgyártás módszertana és pedagógiai előnyei című előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogyan válhatnak a hallgatók a tudás passzív befogadóiból aktív digitális tartalomgyártókká. A generatív mesterséges intelligencia térnyerése ugyanis szükségessé teszi a hagyományos tanulási és értékelési módszerek újragondolását. A digitális tartalomalkotás nemcsak a hallgatói aktivitást és a kompetenciafejlesztést támogatja, hanem megfelelő módszertani keretek között a hallgatók és oktatók közös, kreatív munkájának is új lehetőségeket teremt.
Az input-előadások többek között az MI-műveltség, az automatizált válaszok tanulásban betöltött szerepe, az értékelés átalakulása, valamint az MI-ügynökök felsőoktatási alkalmazásának kérdéseit járták körül. A felvetéseket nem hosszú, egyirányú előadások követték: a rövid témaindítások után érdemi szakmai diszkusszióra is lehetőség nyílt.
Ez a formátum különösen jól illeszkedett a konferencia szellemiségéhez. A cél nem kész receptek átadása volt, hanem a közös gondolkodás ösztönzése, a dilemmák feltárása és a különböző intézményi tapasztalatok megosztása.
Ötletekből kipróbálható gyakorlatok
A konferencia egyik legnagyobb erősségét a gyakorlati megközelítés adta. Az interaktív poszterek, a kiállítói standok, a tanulásitér-installáció és a délutáni workshopok lehetőséget teremtettek arra, hogy a résztvevők ne csupán halljanak az új megoldásokról, hanem közelebbről is megismerjék azokat.
A bemutatott témák széles spektrumot öleltek fel: a Moodle-kurzusstruktúrák MI-vel támogatott fejlesztésétől és az okoseszközökön használható tanulókártyáktól kezdve a digitális kompetenciák fejlesztésén át egészen a hallgatóközpontú kurzustervezésig.
A délutáni workshopok tovább erősítették a gyakorlati fókuszt. A résztvevők többek között a NotebookLM-alapú személyre szabott tartalomfejlesztéssel, a Journey Mapping módszerével támogatott kurzustervezéssel, a szoftverfejlesztéshez kapcsolódó új lehetőségekkel, valamint a nyitott tanulási környezetek kialakításával is foglalkozhattak.
A konferencián az Oktatásfejlesztési és Tehetséggondozási Osztály két munkatársa, Gráf-Szabó Veronika és Fenyvesiné Jászai Lídia „Tananyagból tanulási élmény – Hallgatóközpontú kurzustervezés Journey Mapping segítségével” címmel tartott interaktív workshopot.
A digitális kurzus minőségét nemcsak a tananyag, hanem a hallgatói élmény is meghatározza. A műhelyfoglalkozás célja az volt, hogy a résztvevők a hallgatók nézőpontjából vizsgálják meg a digitális kurzusok felépítését és használhatóságát. A Journey Mapping módszerének segítségével feltérképezték a hallgatói tanulási folyamat meghatározó szakaszait, azonosították a lehetséges elakadási pontokat, és közösen kerestek olyan tervezési megoldásokat, amelyek hozzájárulhatnak az átláthatóbb, könnyebben használható és élményközpontú digitális tanulási környezetek kialakításához.
Tanulási terek, amelyek többet adnak, mint négy fal
A konferencia a tanulási környezetek szerepére is hangsúlyt helyezett. A tanulásitér-installáció, a könyvsarok és a könyvállomások arra irányították a figyelmet, hogy a tanulás minőségét nemcsak a digitális tartalom, hanem annak fizikai és közösségi környezete is alakítja.
A különböző megközelítések találkozása azt mutatta, hogy a felsőoktatás megújítása összetett feladat. A technológia, a pedagógia, a felhasználói élmény és a tanulási környezet tudatos tervezése együtt teremthet valódi hozzáadott értéket.
A tudásmegosztás is innováció
A tapasztalatok megosztása, a bevált gyakorlatok bemutatása és az egymástól való tanulás olyan erőforrás, amelynek kiaknázása nélkül a digitális fejlesztések is könnyen elszigetelt kezdeményezések maradhatnak.
A napot közönségbevonással zajló kerekasztal-beszélgetés, majd szakmai zárás és kötetlenebb találkozások egészítették ki.
A felsőoktatás jövőjét nem egyszerűen az határozza meg, milyen digitális eszközök állnak rendelkezésünkre, hanem az, hogy mit kezdünk velük – és hogyan tesszük általuk jobbá a tanulás élményét.
