Rítus, hagyomány és vallási átalakulás az ókori Közel-Keleten
Folytatódik az Ókortudományi Társaság felolvasóülése
ókortudományi társaság
OKT16
ELTE BTK Gombocz Zoltán terem (1088 Budapest, Múzeum körút 4/A fszt. 47.) és online

Kalla Gábor és Biró Tamás előadásaival folytatódik az Ókortudományi Társaság felolvasóülése.

Kalla Gábor (ELTE BTK Őskori és Elő-Ázsiai Régészeti Tanszék): Építkezés és ritualizmus: Bajelhárító rituálék régészeti nyomai az Újasszír Birodalom (i.e. 9–7. sz.) magterületén és peremterületén

Az előadás olyan újasszír kori földbe temetett együttesekkel foglalkozik, melyek építkezéssel vagy építmények újjáépítésével függenek össze. A birodalom magterületén, monumentális épületek (paloták, templomok, városkapuk) konstrukciójához szorosan hozzátartoztak azok az összetett bajelhárító rituálék, melyek során téglából kialakított dobozokban istenek, démonok vagy állatok szobrocskáit helyezték el a padlószint alatt. A magas képzettségű ráolvasópapok pontosan követték azoknak az ékírásos kézikönyveknek az előírásait, melyek közül számos ránk maradt, így követni lehet a mágikus eljárások részleteit.

Az iraki kurdisztáni Grd-i Tle 2016 óta folyó magyar ásatásain számos olyan jelenség került elő alapozásokból vagy építkezéssel összefüggő feltöltésekből, melyek sokkal egyszerűbbek, mint a fővárosokban előkerült depozitumok. Itt – a birodalom peremterületén – nem voltak a földbe temetett együttesekben figurák, csak edények, állati és emberi maradványok, de a szellemi háttér azonos lehetett, mégpedig a bajelhárítás. Az előadás kísérletet tesz arra, hogy az ilyen, a régészet által gyakran strukturált depozitumnak nevezett jelenségek alapján legalább részben rekonstruálja az egykori rituálékat. Végül az előadás kitér arra az érdekes jelenségre, hogy Grd-i Tle feltárása során megfigyeltük, hogy az újasszír kor után, a hellénisztikus-pártus időszakban ugyanezek a rituális eljárások tovább éltek.


Biró Tamás (ELTE BTK Vallástudomány és Hebraisztika Tanszék): A rabbinikus judaizmus létrejöttének négy stádiuma: Hebraisztikai és vallástudományi nézőpontok

A zsidó vallás történetét mind a mai napig leginkább Mózessel vagy Ezrával kezdik elbeszélni. Ezzel szemben – az elmúlt évek szakirodalmára alapozva – a rabbinikus judaizmus létrejöttében négy, rendkívül lassú fázist különítek el, amelyekre a tóraizáció, judaizáció, rabbinizáció és babilonizáció kifejezéseket használhatjuk. A vaskori politeista vagy henoteista JHVH-kultuszt fokozatosan felváltja egy szakrális könyvnek, valamint egy értelmező- és rítusközösségnek a meghatározó szerepe. Majd a középkorra kialakul a rabbinikus judaizmus, mint a Tórának egy jellegzetes performatív exegézise. Végül, a középkor végére utóbbin belül is a babilóniai formák válnak meghatározóvá. Mindegyik fázisban számos alternatív jelenség is jelen van, amelyeket csak az utókor tart majd periférikusnak. A kognitív rítuskutatás szempontjából a teológiailag korrekt vallási formák és a „religion in the wild” formák dinamikáját beszéli el ez az új narratíva: előbbiek kiszorítanák a kontraintuitív ágenst (az istenséget) a kanonikus tematikus szerepeiből, de utóbbiak visszacsempészik a természetesebb rituális struktúrákat.

Az esemény az alábbi linken keresztül Zoom-on is követhető.
Meeting ID: 878 0353 2769 Passcode: 589238

Az 1958-ban alapított Ókortudományi Társaság célja az ókortudomány művelése és eredményeinek megismertetése a szakterület művelőivel és az érdeklődők szélesebb köreivel. Programja felöleli az antik görög és római társadalom, az ókori Kelet, Bizánc, és a velük összefüggő (perem-)területek történetének, régészetének, művészetének, nyelvének, irodalmának és művelődésének tanulmányozását, valamint az antikvitás továbbélésének és a közép- és újkori latinságnak kutatását.