Képzés ELTE-n: BGGYK, Gyógypedagógia

Ország: Spanyolország

Város: Barcelona

Fogadóintézmény: Universitat Autonòma de Barcelona 

Ösztöndíj: Erasmus+ Részképzés
 
 

Lehetőségem adatott második Erasmus félévemet idén tavasszal Barcelona városában eltölteni. Korábbi finnországi tapasztalataim mellett, az egyik álom-desztinációmba költözhettem fél évre. Barcelona betöltötte ezen hónapok alatt a bennem megfogalmazott elvárásokat teljes mértékben és még felül is múlta azokat, sokszor gondolkodom azóta is, hogy diploma után még kiutazzak két hónapra szakmai gyakorlatra, esetlegesen kiköltözzek. Valamikor a második ESN által szervezett eseményen, 

amikor felmentünk a Tibidabóhoz, és megcsodálhattuk az egész városra néző kilátást döbbentem rá arra, hogy szívem egyik csücske mindig Barcelonának lesz szentelve. 

A teljesség érzése fogott el, amikor megláttam itt minden is megtalálható, az óváros, hegyek és a tenger találkozása. 

Oda és vissza utam repülővel történt, gördülékenyen. Szerencsémre a reptértől metróval könnyen megközelíthető környéken laktam, így csak egyszer kellett átszállnom és 20 perc alatt otthon is voltam az első saját bérelt lakásomban. 

Bár a szálláskeresés nem ment ilyen zökkenőmentesen, mint az utazás. Közel 3-4 hónappal, de inkább hamarabb elkezdtem keresgélni lakásokat, hiszen tudatában voltam annak, hogy Barcelonában a leghúzósabb a szállások ára szokott lenni; és meg akartam előzni az utolsó pillanatos kapkodást. Az 5 hónapból, 1 hónapot a párommal laktam, így semmiképpen nem jöhetett szóba az egyetem által biztosított kollégium számomra; továbbá inkább a városban és ahhoz közel szerettem volna lakni - maximum fél órára - mint az UAB közelében. Bár többféle véleményt is hallottam a kollégiumról is, igen későn kapta meg a sikeres felvételi értesítőt is a barátnőm, alig egy hónappal a kiutazása előtt. Zsákbamacska volt, hogy sikeres lesz a felvétele vagy sem, hogy milyen szobába kerül, hány fővel. Azért, hogy biztosan ne scammel kerüljek szembe a foglalás során, inkább elkerültem a Facebookon történő lakáskeresést és 

az alábbi oldalakon kerestem párokat is elfogadó, kétágyas szobát, egy lakásban, bérlésre kiadóan: Badi, idealista, uniplaces, BCU housing, piso compartido. 

Végezetül fizetős oldalon keresztül találtam a HousingAnywhere-n (hasonló a Spotahome-hoz) egy 3 szobás lakást. A weboldalon biztosítékként befizettem egy adott összeget, így ha a főbérlő irányából bármi fajta lemondás, scam történne, akkor a weboldal nekem biztosítékként visszafizeti ezt a díjat és még kötelezően keres számomra új lakást. 

Sajnos meg is történt velem a várható. 1 hónappal a kiutazás előtt, kiderült, hogy az előttem lévő bérlő meghosszabbította az igényét a szobára, így a cég kénytelen volt számomra új szobát keresni. Sikeresen ugyanolyan feltételek mellett, az eredeti címtől nem messze, találtak is egy szobát nekem, árkategóriában 629€-ra kell gondolni egy főre, két fő lakhatása esetén 729€-t feleztünk minden költséggel együtt. 

A cég többnyire megbízható volt, tudni kell azt viszont, hogy Barcelonában eléggé utána kell menni a levelezéseknek, emaileknek és sokat kell írni mindenképpen, ha meg akarjuk sürgetni akár a szerelőket vagy az adott ügyintézést. 

Mindenképpen magabiztosan a sarkunkon kell állni, kiállva magunkért. Erre példának hoznám fel azt az esetet, amikor a többi lakótársaimmal együtt írtunk többször a főbérlőnek, hogy elromlott a mosógépünk, amely javítására közel 1 hónapot vártunk, viszont annak ellenére, hogy a kint tartózkodásunk alatt romlott el, nem számolták fel a javítási költséget és egy teljesen új mosógépet kaptunk végül. 

Utólag nagyon pozitív véleményem van a cégről és a HousingAnywhere oldalával kapcsolatban, mindenképp ajánlom ezt az extra költséget, hogy kifizesse a szálláskereső személy, hogy bebiztosítsa magának az adott szállást Barcelonában. 

A várossal kapcsolatban rengeteg élményt mondhatnék el, azon túl, hogy szerelemváros, hatalmas a nyüzsgés és olyan, mint egy hatalmas centrum, ahol minden megtalálható, amit szem - száj megkíván. 

Amit viszont előre én is leszögezhetek, és nem csak a mások által terjesztett hiedelmek fokozta félelmem táplált, hanem saját bőrömön is sajnos megtapasztaltam, hogy a zsebtolvajok sokasága az utcákon leselkedik. Velem is megtörtént, hogy a kabátzsebemből majdnem kilopták a telefonomat. Figyelni kell az értékekre, inkább övtáskával közlekedni a metrókon is, mint hátizsákkal és semmiképp se hordjuk a zsebünkben a dolgainkat. 

Alapvetően azon katalán személyek, akik velem egyidősek voltak és esetlegesen még az ESN tagjai voltak, vagy már tapasztalták az Erasmus varázsát, nagyon nyitott egyének. Azonban a boltokban, például az idősebb korosztály ugyanannyira nem váltott át, - vagy csak ritkán, - a minimális angolra, mint Magyarországon. A lakók nagy rész nem tudott angolul, viszont éreztem a pozitív nyitottságot arra, hogy legalább megpróbálják a kommunikációt, még ha minimális is a tudásuk és sok hibával rendelkeznek. 

Amit Barcelona mindenképp megtanított nekem, az egy olyasfajta mentalitás, hogy “Lesz, ami lesz” azaz a “Que será, será”, a felesleges aggodalmaskodásnak nincs helye, úgyis minden megoldódik 

(pl. a Spanyolországot érintő közel 24 óráig tartó teljes áramkimaradás). Halál nyugodtan intézhetjük a dolgainkat úgy, ahogy alapjáraton tennénk, a stressz csak minket öl meg és a tevékenységeinkben akadályoz, anélkül sokkal boldogabb életet élhetünk. A másik felfogás pedig szintén ehhez kapcsolódik, amit azóta én is sokat mondogatok “No passa nada” ami lényegében csak annyit jelent “Nem történt semmi baj”, ezt a gondolatmenetet azóta is követem, ha valaki aggodalmaskodik mellettem, vagy esetlegesen hibázott, akkor próbálom nem felvenni magamra, hiszen tudom, tévedni emberi dolog és minden megoldható. 

A nyüzsgő életben kint arra is rájöttem, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni, hiszen voltak bizonyos, akár ESN, akár városi események, amelyek csak egyszer fordultak elő ebben a félévben, tehát annak érdekében, ha minden percet ki szerettem volna használni, akkor soha nem halogathattam és az elém kerülő lehetőségeket mind meg kellett ragadnom. Barcelona előtt sokkal halogatósabb voltam, viszont ott egy-egy döntésem megtanított arra, hogy ragadjam meg az alkalmat és merjem megélni a dolgokat. Mellesleg a megfelelő és kellő pihenést, a sok tevékenység, egyetem mellett adjam meg magamnak, és legalább 1-2 napot szánjak rá a hétből arra, hogy csak otthon vagyok, a saját teremben, nyugalmamban és pihenjem ki a hét eseményeit. 

Az UAB-nál, tapasztalataim alapján, nagyon nyitott közösséggel találkozhattam, rengeteg csoportfeladat, páros munka és közös projekt feladat volt, ahol a tanárok javaslatára is igyekeztünk úgy alakítani a csoportokat, hogy a katalán tanulókkal vegyesen az Erasmusos diákok csoportokat alkothassanak. Az értékelésben és a feladatteljesítésben rugalmasságot és könnyed együttműködést tapasztaltam, a határidőkön is, ha szükséges volt, engedélyezték a hosszabbítást. Szakmailag a tárgyakat annyira nem éreztem beillőnek a gyógypedagógiai tanulmányaimba, viszont mint pedagógiai tapasztalatokat, és a különböző tanulásmódszertani eszközöket, fejleszthettem. 

Még rengeteget lehetne mesélni a kinti élményeimről és esetleges tippekről, trükkökről Barcelonával kapcsolatban. Bárki aki kíváncsi, nyugodtan kereshet bizalommal a továbbiakban, hiszen csupa szívvel mesélek akármennyit még erről!…