Képzés ELTE-n: GTK, Kereskedelem és marketing

Ország: Németország

Város: Bamberg

Fogadóintézmény: Otto-Friedrich-Universität Bamberg

Ösztöndíj: Erasmus+ Részképzés
 
 

Egy félév Németországban? – Natürlich!

A 2025-ös év tavaszi félévét Németország bajor területén Bambergben töltöttem, ami a kinti csúsztatott tanítási rend miatt egy márciustól augusztusig tartó felejthetetlen 5 hónapot jelentett. Ezt az Erasmus-os időszakot rengeteg esemény és személy tette különlegessé számomra, így szeretném megosztani mindenkivel azt, mit jelentett számomra életemben először elhagyni az otthonomat, hogy 800 kilométerrel messzebb egy újabbra lelhessek. Ugyanis minden túlzás nélkül állíthatom, hogy van egy csoportnyi magyar egyetemista, aki velem együtt ugyanígy érez ezzel a változatos és színes kisvárossal kapcsolatban.

Amikor az Erasmus jelentkezésemet leadtam rengeteg mindent éreztem, elsősorban félelmet és izgatottságot amiatt, mi várhat rám egy új országban, egy olyan városban, amiről korábban sohasem hallottam. Mindenki, aki már korábban részt vett a programban azt mondta, nincs miért stresszelni, olyan élményeket fogok szerezni, amik ezeket abszolút felülmúlják. Én nem tudom ezt tanácsolni senkinek. Bizton állíthatom, akik ezt mondták, még nem jártak egy Rathaus-ban sem. De természetesen ez ennél sokkal összetettebb. 

Nem létezik útmutató ahhoz milyen lesz egy kint töltött félév, ahogyan arra sem figyelmeztet senki, milyen nehéz mindezt magunk mögött hagyni és visszatérni. De azt nem tagadhatom, hogy valóban valami olyasmit nyújtott ez a pár hónap, amiért megéri vállalni a kockázatokat.

Egyszerű az Erasmus? Kétségkívül nem az. A papírmunkán keresztül az elérhetetlen kollégiumi házmestereken át a szeszélyes Deutsche Bahn-ig minden nap tartogat valami kihívást. De lesz még lehetőségem arra, hogy egyedül üljek a Majna partján és csak nézzem a folyót, kezemben egy zacskó német gumicukorral? Vagy egy hétköznapon felszaladjak a kis magyar csapatunkkal egy hegyre? Esetleg a Balti-tengerbe lógassam a lábam? A kint töltött hónapok alatt rengeteg német városba eljutottam, ahol megismertem a kultúrát és kipróbáltam a helyi specialitásokat, miközben sokat sétáltam, gyakoroltam a nyelvet és elengedtem a korábbi félelmeket. De minden utazásra jutottak olyan napok is, amikor csak a város strandján napoztunk a többiekkel, a kollégiumi szobában filmeztünk, vagy csak beszélgettünk egy sör mellett a helyi bulinegyedben, a Sandstraße-n.

Amire pedig egyáltalán nem számítottam az elején, ez az 5 hónap elrepült úgy, hogy az összes búcsú sem volt elég ahhoz, hogy elköszönjünk ettől a csodálatos kisvárostól. Visszatekintve, a legnehezebb része az Erasmusnak nem a költözés, nem a papírmunka, de még csak a késő vonatok sem. Hanem az, hogy most már nem ülünk egymás mellett a németórákon, vagy értetlenkedünk a Python kurzuson, nem tudunk átszaladni egymáshoz 10 percen belül és nincs több hétfői buli sem. Az, hogy az a rengeteg ember, akikkel órákon át tudunk beszélgetni, hazamentek a saját országaikba, nincs több közös bevásárlás vagy kirándulás. Egyik napról a másikra, a kis kollégiumi szoba, a második emeleten, a sárga ajtóval kiürült, az ingyen összegyűjtött könyvek lekerültek a polcokról és a Németország térkép, ami előtt órákon át tudtam ülni, hogy megkeressem a következő úticélt, be lett rakva a bőrönd aljára.

Tehát, ha megfordult benned, hogy menj-e Erasmusra, mindenképpen az a válaszom, hogy igen. De senki tapasztalati sem fognak tökéletes útmutatást adni, mi vár rád. 

Ez egy egyedi, megismételhetetlen élmény, amit nem lehet összefoglalni röviden, de még egy könyvben sem feltétlenül. 

Mert mit jelent az, hogy a világon rengeteg helyen vannak emberek, akikkel van egy közös történetetek, egy vicces élményetek vagy akár csak egy szó, amit, ha meghallotok össze kell, hogy nézzetek? Bár azóta mind hazatértünk a korábbi otthonainkba, tudom, hogy maradt egy hely, ami mindannyiunk számára egy közös pont marad egy életen át.