Az ELTE etológusainak kísérlete rámutatott, hogy a kutyák – és feltehetően más állatok is – képesek kizárólag az emberi hang akusztikus mintázata alapján értelmezni annak belső állapoton túl mutató jelentését is. Ez olyan ősi vokális kódok létezésére utal, amelyek születése az evolúcióban megelőzte még az ember, így a különböző nyelvek kialakulását is.

Az “igen” és a “nem” a leggyakrabban használt szavaink közé tartoznak, jelentésük gyökerei azonban sokkal régebbiek, mint maga a nyelv, vagy akár az ember. Ez felveti a kérdést: léteznek-e olyan ősi vokális kódok, amelyeket ma is használhatunk egyszerű jelentések szavak nélküli közvetítésére – akár más fajok felé is?

Az ELTE TTK Neuroetológiai Kutatócsoportjának munkatársai egy különleges kísérletben arra kérték a gazdákat, hogy egy paraván mögé bújva, az értelmetlen „bü” szótagot különböző hanglejtésekkel kiejtve kommunikáljanak kutyájukkal. A különböző hangsúlyok négyféle jelentést (Igen, gyere ide!; Igen, menj oda!; Nem, ne gyere ide!; Nem, ne menj oda!) hordoztak. A kutatók meglepően sok olyan esetet találtak, amelyekben a kutyák helyesen, vagyis a beszélő szándékainak megfelelően reagáltak az azonos hangalakú, de különböző hangsúllyal kimondott szótöredékekre.

A kutatás megállapította, hogy amikor az emberek igent jeleznek, hangjuk a nem jelzéshez képest magasabb, állandóbb tónusú, kevésbé zajos, összességében halkabb és rövidebb, gyakrabban ismétlődő hangadásokból áll. A különböző tónusú hangadások az igenek és a nemek esetében a jelzett helyet (ide; oda) is magukban hordozták. Még meglepőbb, hogy az igen kódolása a nemhez képest ugyanúgy történik, mint az ide kódolása az odához képest, ami arra utal, hogy mindkét különbség ugyanazon ősi akusztikus kódon alapul.

„Emlősök közt egységesen érthető akusztikus kódokat korábban csak belső állapot kiváltotta és hangadóra vonatkozó helyzetekben írtak le, de szándékos kommunikáció során és távoli dolgokra vonatkozóan eddig nem" – kommentálta az eredményt Andics Attila, az ELTE Biológiai Intézet tudományos főmunkatársa, a tanulmány szenior szerzője.

Gábor Anna, a tanulmány első szerzője szerint mindez azt igazolja, hogy egy olyan ősi kommunikációs rendszerhez van hozzáférésünk, amely az evolúció során a különböző nyelvek kialakulását is megelőzte, sőt, eltérő fajok közt is értelmezhető akusztikus kódok létezésére utal.

Az ELTE etológusai a Cognition tudományos folyóiratban publikálták kutatási eredményeiket.

Forrás: ELTE Biológiai Intézet