A második hullámot nem a nyaralásból hazatérők által behurcolt változatok indították el, hanem egy már korábban behozott és lappangva terjedő variáns.

Járványügyi szempontból igen fontos, mintegy másfél éves kutatási projekt zárult le az ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpontban (SZBK) működő Biotechnológiai Nemzeti Laboratóriumban. A munkában az ELTE részéről Ari Eszter, a Genetikai Tanszék adjunktusa vett részt. A kutatók megállapították, hogy az első két hazai járványhullámban

jelentősen eltért a variánsok diverzitása és a SARS-CoV-2 koronavírus terjedési mintázata.

A magyar kutatócsoport a koronavírus-járvány első két hullámának vírusgenetikai és terjedési jellegzetességeit tárta fel a betegektől származó, archivált vírusminták genomszekvenálása és a földrajzi elterjedést leíró elemzések segítségével. A magyarországi Covid-járványt meghatározó vírusváltozatok genetikai vizsgálata fontos eleme a nemzetközi vírusmonitorozásnak, ugyanis a feltárt mintázatok irányt mutatnak a jövőbeli járványügyi helyzetekre való felkészüléshez.

A kutatócsoport összesen 352 hazai minta genomszekvenciáját elemezte és hasonlította össze a WHO GISAID nevű adatbázisának több mint 1300 nemzetközi mintájával. A két járványhullám során azonosított 25 féle vírusváltozat genetikai jellemzői alapján kirajzolódó úgynevezett evolúciós törzsfa elemzése azt igazolja, hogy az első magyarországi hullámot domináló változatok más európai országokból kerültek be hazánkba 2020 elején. Ezek jellemzően lokális fertőzési gócokat alakítottak ki, mivel a gyors járványügyi intézkedések jelentősen korlátozták a vírus terjedését.

Az elemzés arra is bizonyítékkal szolgál, hogy az első hullám észlelése előtt a koronavírus nem terjedt széleskörűen Magyarországon: az első hazai fertőzési láncok mindössze kb. két héttel korábban indulhattak, mint ahogy az első beteget azonosították. Ez markáns különbség számos nyugat-európai és észak-amerikai régióhoz képest, ahol hosszabb ideig „lappangva” terjedt a járvány.

Ezzel szemben a második hullám alattomosan indult: 2020 nyarán újra elindulhattak a nemzetközi utazások, és ennek következtében már röviddel a határnyitás után bekerült Magyarországra az a vírusvariáns, amely később országos szinten dominálta a járványt. Június elejétől szeptember közepéig azonban észrevétlenül terjedt ez a vírusvariáns a hazai lakosság körében, vélhetően olyan csoportokban, akiknél a kórlefolyás nem indokolt sem tesztelést, sem kórházi ellátást. A „lappangva” terjedő esetek így nem kerültek látótérbe.

Az evolúciós törzsfa elemzése rámutat, hogy a hazai második hullámot domináló vírusvariáns (B.1.160) több nyugat- és közép-európai országban is meghatározó szerepet töltött be a koronavírus-járvány újabb fellángolásában. Általánosságban ez számított az egyik legelterjedtebb vírusváltozatnak Európában.

A 2020 őszi-téli időszakban a B.1.160 Magyarországon messze túlszárnyalta az összes egyéb vírusváltozat jelenlétét,

és a világviszonylatban jellemző előfordulási gyakorisághoz képest 17-szer gyakrabban ez okozta a regisztrált megbetegedéseket.

A kutatók azt is megvizsgálták, mi állhat a domináns vírusvariáns nagyfokú elterjedése hátterében. Az epidemiológiai modellezésből kiderült, hogy nem a B.1.160 variáns nagyobb fertőzőképessége, hanem véletlenszerű események és a külső körülmények együttállása magyarázza e változat dominanciáját a második hullámban. Ezzel szemben a harmadik hullámért felelős alfa variáns valóban a nagyobb fertőzőképessége okán tudott dominánssá válni és az akkor már szigorú járványügyi korlátozások ellenére is nagyszámú megbetegedést okozni, több ezer hazai halálos áldozattal.

Összességében a kutatás két, a hétköznapi intuícióval szembemenő mintázatot is feltárt. Először is kiderült, hogy a jóval kisebb méretű első hullám során több vírusváltozat keringett, mint a második hullámban. Másodszor, a nyár végén berobbant második hullámot nem a nyaralásból hazatérők által behurcolt vírusváltozatok indították el, hanem egy már korábban behurcolt és lappangva terjedő változat.

A kutatás eredményei rávilágítanak a modern járványügyi felügyeleti módszerek kiemelt szerepére, illetve hozzájárulnak a járványos megbetegedések lappangó terjedésének megértéséhez. A kutatók eredményeikről a Virus Evolution folyóiratban számoltak be.

Forrás: ELKH